Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943

Szilágyi Sándor és mások által képviselt transzilvanizmusát, miszerint az erdélyi fejedelmek politikájában logikus módon megjelentek a „nemzeti érdekek". Ez azt jelenti, hogy a királyságbeli politikusok és az erdélyi udvar képviselőinek együttműködése magától értetődően „nemzeti politika" volt, amely élesen szemben állt az úgymond „Habsburg-pártiak" politikájával.2 Pálffy Pál és Lippay György bécsi kapcsolatai Az általunk bemutatott néhány esztendő történései is azt bizonyítják, hogy az ilyen szemszögű elemzés lényegesen leegyszerűsítené a korabeli politikai viszonyokat, és mintegy „fekete-fehér" ábrázolásban jelenítené meg az eseményeket. Az 1645/46-tól 1653-ig terjedő időszak rendkívül mozgalmas szakasza volt nemcsak a Magyar Királyság, hanem az egész közép-kelet-európai régió történetének is. Pálffy Pál országbíró (1646-1649), majd nádor politikai pályája ebben az időszakban kiváló „szemléltető eszközként" szolgálhat mindazokra a kihívásokra, amelyeket ez az időszak magában rejtett. Egy olyan, pályája csúcsára ért magyar arisztokrata politikusról van ugyanis szó, akinek mind a bécsi Habsburg-udvarban szilárd pozíciói voltak, hiszen már országbíróként (1646) titkos tanácsosnak (Geheimer Rat) nevezték ki, mind a Magyar Királyság politikai színpadán sikerült a legtöbbet elérnie: 1649 tavaszán nádorrá (palatinus regni Hungáriáé) választották. Mivel az 1646/47. évi országgyűléstől kezdve kapcsolatai az erdélyi udvarral intenzívebbé váltak, így ekkortól egy érdekes fejezet veszi kezdetét a királyság és a fejedelemség, illetve egy meghatározó magyar politikus és az erdélyi udvar történetében. Elemzésünk ennek a kapcsolattartásnak a jellegét és főbb eseményeit tárja fel, valamint számos kérdést vet fel. Dolgozatunk kiindulópontját az 1645. esztendő jelenti, amely több változást is hozott a Magyar Királyság politikai életében. Szeptember 11-én meghalt Esterházy Miklós nádor, három hónappal később pedig Homonnai Drugeth János országbíró. Az ország két legfőbb főméltósága egy ideig betöltetlen maradt. Míg azonban az új nádort a magyar országgyűlésen csakis a rendek választhattak meg, az országbírót — a többi főméltósághoz hasonlóan, a régi gyakorlatnak megfelelően — az uralkodó nevezte ki. Esterházy helyére, pontosabban politikai befolyásának megszerzésére mindjárt két rátermett politikus Jelentkezett": Pálffy Pál, a Magyar Kamara elnöke (1625-1645) és Lippay György esztergomi érsek (1642-1666). Mindketten Esterházy nádor korábbi politikai ellenfelei voltak, halála után pedig egymás ellen fordultak. Belpolitikai párharcuk és hatalmi versengésük döntően meghatározta az 1645/46-tól 1653-ig terjedő időszakot. Két nagy elődjük, Pázmány Péter és Esterházy Miklós politikai örökségét próbálták megvalósítani, illetve befolyásukat átmenteni-megszerezni. 2 A szemléletváltás szükségességéről legűjabban: Várkonyi Gábor: A nádor és a fejedelem. Gondolatok Wesselényi Ferenc és II. Rákóczi György kapcsolatáról. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2008. 147-148. és Pálffy Géza: Egy horvát-magyar főúri család a Habsburg Monarchia nemzetek feletti arisztokráciájában. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor - Hausner Gábor. Bp. 2007. 39-41.