Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897

Középkorias mágnási pozíciójukat lecserélték a valamivel szabályozottabb, a Magyar Királyságban már régóta elterjedt formára: 1699-ben elnyerték a bárói, 1713-ban pedig Haller István (tl710) érdemeiért a grófi címet. (A grófságot 1753-ban az elkülönült kaplyoni ág is megszerezte.)15

3 Mindezek tudatában nagyon tanulságos az, ahogy az erdélyi Hallerek a nürnbergi rokonságnak saját rendi helyzetükről vallanak. Haller István a III. Sigmundnak 1618-ban küldött, az erdélyi ág egész addigi történetét részletesen leíró beszámolójában elmagyarázza a három erdélyi rendi nemzet mibenlétét,154

és a család felemelkedésével kapcsolatban azt is elmondja, hogy apja, Haller Gábor a Bocskai Ilonával kötött házasságára (1586) való tekintettel lett az arisztokrácia tagja, és kapta meg a nagyságosi titulust.15

5

(Ilona bátyja Bocskai István a későbbi fejedelem volt, lánytestvére, Erzsébet pedig Báthory Kristóf felesége.) A tiszteleti címzések elemzését felidézve nyilvánvaló, hogy Gábor nem vált a házasságkötéssel egy csapásra mágnássá, csupán Bocskai István fejedelemségével lett utóbb az. Haller Istvánnak áttételesen mégis igaza van, hiszen az előkelő rokonság nyitotta meg az apa számára a felemelkedés útját. A levélíró később pontosítja is megfogalmazását, amikor kifejti, hogy a sógorság hivatali kinevezésekkel és birtokadományokkal járt. Még érdekesebb, hogy amikor levelében újra megemlíti apja felemelkedését, a használt szófordulat (kivétetvén a nemesség közül és a nagyságosok közé soroltatván) szinte a magyarországi bárói rangemelések szövegét idézi. A „nagyságos" terminusról pedig elmondja, hogy Erdélyben így hívják azokat, akiket Németországban bárónak.15

6

E két got, mint az régi magyarok viselték, egész Erdély elég nem volna, hogy titulusunknak megfelelhetnénk." Apor tehát felhívja a figyelmet az erdélyi arisztokrácia viszonylag szerény anyagi helyzetére. Történeti visszatekintésében azt állítja, hogy a címzéseknek már a 16-17. század fordulóján is volt egy nagy felszaporodása, amely Bocskai István és Rákóczi Zsigmond alatt visszaesett. A romlás jelét tulajdonképpen nem az 1690. utáni címadományozásokban látja (hiszen nagybátyja, Apor István is akkor kapott báróságot), hanem a Rákóczi-szabadságharc utániakban. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Bukarest 1978. 26-27. 153

1699. ápr. 1. Bécs I. Lipót. Az erdélyi kancellária megfelelő királyi könyvében nincs nyoma; 1713. jan. 15. Bécs. III. Károly. MOL B 18, Erdélyi Kancellária Levéltára, Liber Regius Primae Classis 5. köt. (1703-1714) fol. 503-508. Szövege kiadva: Bedeus, J.: Die Familie i. m. 203-207.; 1753. jún. 18. I. Ferenc császár. (Érdekes, hogy a kaplyoniak attól a Ferenctől kapják magyar grófi címüket, aki nem is volt magyar király.) Haller, H.: Haller von Hallerstein i. m. 118., ill. Johann Siebmachers grosses und allgemeines Wappenbuch 4/12. Der Adel von Siebenbürgen. Hrsg. Constantin Reichenauer von Reichenau - Géza Csergheö - Oszkár Bárczay. Nürnberg 1898. 90-91. 154 Szebenről: „ea civitas est metropolis Saxonicae nationis in hoc regno, eo quod ex tribus nationibus constat Transylvania, Ungarica ea, quae nobilitas nuncupatur, Siculica, quae libertina sive militaris dicitur, et Saxonica, quae civilis dicitur, et hospites Ungarorum vocantur." 1618. dec. Haller István III. Sigmund Hallernak. A teljes levél egykorú német fordítása is megmaradt. HA 4. 19. [I. 47. a. 5.] 155 „Memoratus autem dominus parens meus Gabriel uxorem accepit in anno 1586. die 15. mensis Februarii virginem ex illustri familia Bochkai (legat Boczkaj, quia Ungari pro cz scribunt ch) Helenam, filiam Georgii olim Bochkaj ex conjuge sua Christina Suliok, sororem germanam serenissimi principis Stephani Bochkaj, cuius matrimonii respectu dictus dominus parens noster inter magnates huius regni fuit annumeratus, et titulo magnificorum adornatus, eo quod sororem germanam dictae matris nostrae Helenae, Elizabetham natu maiorem superioribus illis annis, illustrissimus Christophorus Bathoij, tunc principis Transylvaniae, frater germanus Stephani praedicti regis Poloniae matrimonio sibi copulaverat." HA 4. 19. [I. 47. a. 5.] 156 „Nostrae vero res quo sint in statum, ea quoque de re volui certiores facere dominationes vestras, ut iam supra memini, quando dominus parens noster ex numero nobilium regni huius