Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897

mondatával világosan azt fejezi ki, hogy a nevezéktani különbség ellenére (amely valójában közjogi is) mind a Magyar Királyság, mind a Német-római Birodalom báróival egyenlőnek érzi magát. Ugyanaz a rendi öntudat mutatkozik meg fiánál, Haller Gábornál is, aki 1630-ban az oderafrankfurti egyetem anyakönyvében liber baro, azaz a német terminológiával Freiherr megjelöléssel szerepel, és ennek megfelelő magas beiratkozási díjat is fizet.157 Az 1651-ben Erdélybe látogató Jobst Dietrich Haller beszámolója szerint Haller István azt is mondta egy ízben, hogy a család 1528. évi kiváltságlevelét mint grófi címadományozást ismerik el a magyarok, és ezzel a címmel élt már az ő apja és nagyapja is. A leírásban az is szerepel, hogy a család roppant, (kis túlzással) egy „német grófénak megfelelő" birtokállománnyal rendelkezik.158 Amennyiben hihetünk Haller István 1618. évi híradásának, míg apjának 1500 jobbágya volt, addig neki és két testvérének összesen 4000, hiszen a szerencsés házasságok révén mindannyian tovább tudták gyarapítani az osztály során kapott jószágokat. Jobst Dietrich leveléből az is kiderül, hogy Haller István 40-50 lovas kíséretében, két hintóval és számos kocsival utazik, három kastélyánál nagy marhacsordákat és méneseket tart, amelyeket Magyarországra hajttat eladni.159

A leírás alapján úgy tűnik, hogy Haller Erdélyben azon kevesek közé exemptus, inter magnates est annumeratus (hie enim in Transylvania magnates dicuntur ii, qui in Germania barones vocantur) et nos filii eodem titulo magnatum et honore gaudemus." HA 4. 19. [I. 47. a. 5.] A szövegrész egykorú német fordítása terminológiai „kínja" miatt is érdekes: „Unsere Sachen aber wie sie stehen, daß hab ich auch ewer Herrlichkeit wollen berichten, wie dan schon vormahlß deren Meldung geschehen, weill unßer Herr Vatter nicht mehr unter die Edelleuth, sondern unter die Landtherrn gerechnet (dan bey unß in Siebenburgen Freyherrn heist), also werden wir und unßere Söhne auch gleichermassen intitulirt." Érdekes kiegészítést nyújt az a részlet, amelyet Dáné Veronika idéz Torda vármegye jegyzőkönyvéből (ehhez a háttér: özv. Bogáthy Menyhártné néhai ura mágnás/bárói voltára — kimondatlanul pedig liber baronatusára — hivatkozva magasabb hitbért követel): „Erdélyben csak egy báróság vagyon, tudniillik az vajda vagy az gubernátor. Az Incta ura penigh csak nomine et non re volt mágnás, kiért az ő dossa is aequalis az több nemesek dossával." Dáné V.: Törvénytelen i. m. 112. Az a késő középkori felfogás nyilvánul itt meg, amely szigorúan megkülönbözteti egymástól a valódi bárókat (a zászlósurakat) és a természetes bárókat. Zászlósúr pedig csak a vajda maradt a fejedelmi Erdélyben. Egyébiránt Werbőczy valóban csak a zászlósurak özegyeinél szabott meg magasabb hitbért. 157

Szabó András Péter. Haller Gábor peregrinációja. KÚT 3. (2004: 3-4. sz.) 14-15. Hasonló jelenséget figyelt meg Fügedi Erik a bécsi egyetemre a 15. században beiratkozott magyar mágnásfi hallgatóknál. Fügedi E.: A magyar arisztokrácia i. m. 13. Szécsi Tamás és Dénes például 1424-ben, mint Lendva hercegei iratkoztak be. A jelenség akár egy átfogó vizsgálatot is megérne. 158 „Herr Stephan Haller führet eben diß Wappen, alß unsre gantze Familia, hat mir selbsten einen Adelbrieff gezeüget, so unser Familia von Carolo V zu Speyer empfangen hat, und gesagt, daß dießer Adelsbrief neben den ansehlichen Wappen bey den Ungern als ein Gräferbrief gehalten werde, seinen Titel, welcher ihn von den Fürsten und allen andern Landherrn gegeben wirdt, welchen auch sein Großvatter und Vatter, auch die Brüder gehabt haben, wirdt der Brüder beygeschloßen finden. Zwar er hat unter den Ungern so viel Respect, alß in Teütschlandt ein Graff hat. Er hat auch so viel Gütter, und holt sich eines Graffen gemeß." 1652. márc. 21. Bécs. Jobst Dietrich Haller levele Hans Willibald Hallernak HA 4. 19. [I. 47. a. 12.] 159 „Auß dießem lieber Bruder erkennt, was Stephan Haller von Tugendt an sich hat, wiewohl er sonst ein großer Herr ist, besitzt nun drey Schlößer, Weißkirch, Sanct Paul und Bethlem, hat noch mehr andere adeliche Sitz. Wann er rayst, hat er bey die 40 in 50 Reütter vor sich her, Zwo Carreten und viel andere Wägen, lest zum Mittag und Nachtessen die Paucken schlagen, bey seinen Schlössern helt er großen Pferdt- und Viechzucht, schickt jährlich viel Ross und Ochsen in Ungern zu verkauffen." 1652. márc. 21. HA 4. 19. [I. 47. a. 12.]