Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
egy-egy, objektív szempont által elhatárolható társadalmi rétegnek: leginkább a társadalom sok tényezőből táplálkozó önszemléletét mutatják. Másképpen fogalmazva a következetlenségek ellenére egy, a kortársak körében képzetként élő társadalmi csoportot jelölnek. A címzési rendszer változása pedig, bár összefügghet a nemességen belüli birtokeloszlás változásával és más tényezőkkel, inkább az önszemlélet módosulását jelzi. Sok esetben mégis ezek a pozicionálások jelentik az egyetlen fogódzót. A 16. század végéig Erdélyben a középkori hagyományokat követve alapvetően a következő címzéseket használják: nemes (nobilis), vitézlő (egregius), nemzetes (generosus), nagyságos (magnificus).13 5 Alkalmazásuk természetesen nem teljesen következetes, és gyakori együttes szereplésük is, ám tendenciákat mégis meg lehet figyelni. Míg a nobilis általában a nemesség legalsó rétegére vonatkozik, az egregiust használják a középbirtokos nemességre, a központi kormányzat számos tisztviselőjére és a nagybirtokos családok még nem aktív tagjaira (sok esetben olyan fiúkra, akik nem töltötték be a teljes kort, a huszonnégy évet). A generosus ritkábban az egregius szinonimájaként jelentkezik, legtöbbször azonban a nagyságosként vagy vitézlőként emlegetett családok leányait, feleségeit és özvegyeit illeti igenerosa). Végül a magnificus címet csak az arisztokrácia esetében használják, mégpedig a század folyamán egyre gyakrabban.13 6 (E tendencia mögött viszont nem a nagybirtokosok számának növekedését kell keresnünk, hanem a címzés bizonyos elértéktelenedését.) Jelenleg még nem tudjuk, milyen változás zajlott le a háttérben, de az imént ismertetett, a késő középkori Magyar Királyságra általánosan jellemző címzési rendszer a 16-17. század fordulóján módosult. Egy, feltehetően 1607-ben összeállított, az erdélyi „mágnásokat és bárókat" felsoroló lista már a következő kategóriákat tartalmazza: tanácsurak (domini consiliarii), bárók és nagyságosok (barones et magnifici) és a rangsor legalján a nemzetesek (generosi).xzl A tanácsurak külön szerepeltetése még nem olyan meglepő, de a nem-135 A tiszteleti címek középkori magyarországi használatát Fügedi Erik tekintette át, elemzésében arra, a valószínűleg nem helytálló következtetésre jutott, hogy mind a magnificus réteg, mind a kevésbé tehetős, egregiusnak címzett réteg az arisztokráciához tartozott. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 8-11. A fejedelemség-kori Erdélyben gyakran feltűnik az agilis címzés is, de általában székely lófők neve mellett. A szavak egykorú alapjelentéseihez: A magyarországi középkori latinság szótára. I-V Szerk. Harmatta János. Bp. 1987-1999. Egregius: III. 298. Generosus: IV 193. 136 A fenti megállapítások alapját a kolozsvári Haller-levéltár fejedelemség-kori anyagairól készített regesztáim képezik, illetve az erdélyi királyi könyvek jelenleg 1600-ig terjedő alapos regesztakiadása: Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. 1-2. Kiad. Fejér Tamás - Rácz Etelka - Szász Anikó. (Erdélyi Történelmi Adatok VII. 1. és 3.) Kolozsvár 2003-2005. (a továbbiakban: ETA VII.) 137 MOL P 1868, Rhédey család, OL által rendezett iratok 1. cs. fol. 34r-41v „Regestum dominorum magnatum Baronum Regni Transsylvaniae". Romlott szövegű másolat a 17. század második feléből. Elképzelhető, hogy a főcím nem eredeti, de a társadalmi kategóriák nevét aligha változtatták meg, és a beosztást az okleveles anyag is igazolja. A lista nemcsak az arisztokrácia tagjait tartalmazza, de az összes főispánt, a fejedelmi tábla tisztviselőit, az összes középszintű közigazgatási egységet, kapitányt, szabad királyi és mezővárost, harmincadot, sóaknát, hámort és bányát is. A tanácsurak (8): Sennyey Pongrác, Bornemisza Boldizsár, Haller Gábor, Petki János, Kornis Boldizsár, Szilvási Boldizsár, Szuhai Gáspár, Süveg (Huet) Albert. A bárók és nagyságosok (8+2): Báthori Gábor, Bánffy Dénes, Bocskai Miklós, Török István, Rhédei Ferenc, Sennyey Miklós, Kendi István, Bethlen Gábor, Varkocs György, Wesselényi István, Gyulaffi László özvegye, Csáky István
