Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
zetesek önálló kategóriaként való feltűnése annál inkább. Ha megnézzük névsorukat, azt találjuk, hogy a központi kormányzat fontos figurái (pl. táblai ítélőmesterek)138 mellett a nagyságos címet használó családok fiatal, illetve kevésbé jelentős tagjai sorakoznak. Úgy tűnik tehát, hogy ez a terminus az arisztokrácia „tartalékát" illette, nevezetesen azokat, akik a politikai hatalom előszobájában voltak, akik később alkalomadtán előléphettek. A királyi könyvekben és az okleveles anyagban ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk: a nagyságos és a vitézlő réteg között feltűnik egy nemzetesnek titulált csoport, tagjai sok esetben olyan, az arisztokráciából származó ifjak, akiket a Jagelló-korban, de még János Zsigmond alatt is biztosan egregiusnak neveztek volna. A nagyságos cím mellé a 17. század elejétől ugyanakkor egyre gyakrabban társult a tekintetes (spectabilis) is. E hosszú, de szükséges kitérő után a címzéseket követve tekintsük át, miként változott idővel a Hallereknek az erdélyi nemesi társadalmon belül elfoglalt helyzete. I. Ferdinánd Haller Pétert 1543-ban még a városi tanácstagokat illető „bölcs és körültekintő" jelzővel tiszteli meg,13 9 ezzel szemben 1552 decemberében, a szebeni királybírói tisztséget adományozó oklevelében már egregiusnak nevezi, holott ekkor híve még meg sem kapta a nemességet hozó birtokadományt. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy 1551. október 22-én Ferdinánd a szebeni polgármestert tanácsosává nevezte ki.14 0 Vitézlőként említik végig Izabella alatt is, kivéve a szebeni királybíróságot adományozó 1557. évi oklevelet, amely minden bizonnyal a jogi aktus városi vonatkozása miatt nevezi Haliért ismét prudens et circumspectusnak,141 Gyalui Vas László is egregiusnak címzi őt 1555-ben írott levelében.14 2 Haller Péter tehát nem a legalsó rétegben kezdte nemesi karrierjét, hanem rögtön a középrétegben. özvegye (különösen érdekes az özvegyasszonyok szerepeltetése). Nemzetesek (11): Imrefi János, Perneszi Gábor, Kornis György, Kornis Zsigmond, Lónyai István, Dengelegi Miklós, Dengelegi Mihály, Borsoló János, Angyalosi János, Trauzner Lukács, Kovacsóczi István. A lista egy-egy az iméntitől eltérő másolat alapján már kétszer is közlésre került. Hodor Károly a 17. század elejére keltezte. Történelmi Tár (1879) 393-394. Veress Endre egyrészt teljesen tévesen 1585-re datálta, másrészt a forrászöveg beosztását is önkényesen módosította. Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal (1581-1585). Szerk. Veress Endre. (Monumenta Hungáriáé Historica H. Diplomataria XLII.) Bp. 1948. 288-289. A fejedelmi tanács tagjainak („tanácsrend") a többi mágnásénál magasabb rangjáról: Zsolt Trócsányi: Dignitäradel und Beamtenintelligenz der Regierungsbehörden im Siebenbürgen des 16-17. Jahrhunderts. (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 143.) Bp. 1980. 10.; Horn Ildikó-. Az erdélyi fejedelmi tanács 1648-1657. In: Uő: Tündérország útvesztői i. m. 232-234. 138 Esetünkben Angyalosi János és Borsoló János (ugyanebben a listában még egyszer felsorolva, mint ítélőmesterek): Angyalos protonotariusi tevékenységét Trócsányi csak 1610-től keltezi. Trócsányi Zs.: Központi kormányzat i. m. 357. 139 1543. máj. 5. Prága. I. Ferdinánd Haller Péter szebeni polgármesternek. Kiadta: Bedeus, J.: Die Familie i. m. 191-192. 140 1551. okt. 22. Bécs. „Petern Haller vom Hallersteinn Radt vnnd diennstbrieff" német nyelvű: CBH-XI 428r-429r. 141 1557. febr. 27. Gyulafehérvár: CBH-XI 440v-441r. Ez gyakorlatilag Ferdinánd nem életbe lépett címadományozásának megerősítése, ám formailag nem megerősítés. Szebenen belül is természetesen nem vitézlőnek nevezik, hanem a városi vezetőréteget illető „bölcs és körültekintő" jelzőt használják rá, pl. 1563. ápr. 4. Szeben. Omlássy Lőrinc kötelezvénye: ENMLt Haller cs. lt. 15. cs. fol. 9. 142 1555. márc. 18. Gyalui Vas László Haller Péternek: ENMLt Haller cs. lt. 15. cs. fol. 16-17.
