Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
nak becikkelyezésével (1608. évi I. tc.) szilárdult meg.124 Ez a főrendiség azonban nem volt azonos a Német-római Császárságban ismert változattal, mivel nem kapcsolódott exempciós jogokat élvező birtokhoz, és a bárói címet is csak a 17. századtól kezdték német mintára állandó tiszteleti címzésként használni.125 A Hallereket befogadó Erdély nemesi társadalma már a középkor végén is különleges jellegzetességeket mutatott, hogy csak egyetlen példát említsünk: vérdíjuk is alacsonyabb volt a király közvetlen fennhatósága alatt élő társaikénál.12 6 A késő középkori magyar államon belül tartományi különkormányzattal bíró Erdélyben soha nem alakult ki olyan erős arisztokrácia, mint a Magyar Királyság többi részén, ami a királyi birtokok nagyobb részarányával, a perifériális helyzettel vagy akár a terület domborzati-geopolitikai tagoltságával magyarázható.12 7 Bár a középkori erdélyi főnemesség krémje használta a magnificus címet, az erdélyi színtéren mégsem nevezték magukat gyűjtőnévvel báróknak, hanem csak szerényen potiores nobilesnak, és rendszeresen létesítettek házassági kapcsolatot a vitézlő (egregius) címzést használó tehetősebb vármegyei birtokos nemességgel,12 8 sőt olykor polgári családokkal is.12 9 A 16. század közepén kialakuló erdélyi fejedelmi hatalom a tartományúri tendenciák leküzdése után megörökölte az erdélyi vajda királyi birtokállományra alapozott túlhatalmát,13 0 és ez ahhoz vezetett, hogy az Erdélyi Fejedelemség egész fennállása alatt nem alakult ki örökös főrendiség. Címadományozások és törvényi szabályozás híján megmaradt a főnemesi réteg középkorias, informális jellege.13 1 Megjelent ugyan a Magyar Királyságban is ismert személy-124 Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 167-208. Schiller a középkori tágabb királyi tanácsból vezeti le a regalisták intézményét, az utóbbiból pedig az országgyűlés főrendi tábláját. Gondolatmenete csak annyiban bizonyult pontatlannak, hogy kiderült, már a királyi tanács tágabb verziójánál is lézetett meghívó. Az 1608-ban kiteljesedett magyar örökös főrendiség speciális jellegzetessége, hogy bár a nemesség közjogi egységét megszüntette, de a magánjogi megmaradt. A bárói cím 1526 utáni kérdéskörére újabban: Pálffy Géza: Szent István birodalma a Habsburgok közép-európai államában. A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Akadémiai doktori értekezés. Bp. 2008. 148-153. 125 Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 210-288. Ugyan megjelent a 15. században egy, a némethez hasonló, adománybirtokhoz kötött örökös grófi jogállás is (Hunyadi János, mint Beszterce örökös grófja, a Szapolyaiak szepesi grófsága), ezt azonban 1495-ben törvénnyel törölték. 126 Hármaskönyv III. rész 3. cím 1. §: Tripartitum i. m. 480-485. 127 A gondolatot Szabó Pétertől kölcsönöztem. 128 A címzések változása egy középbirtokosi família, a Wass család esetében: 14. század comes, miles (de inkább személyhez kötődve, mint családhoz), magister (több családtagnál is), a 15. század elején még egy magister, majd nagy szünet következik a 16. század elejéig, amikor megjelenik az egregius, és tartósan meg is marad. W. Kovács András-. A cegei Wass család a középkorban. Erdélyi Múzeum 66. (2004: 1-2. sz.) 33-34. A címzések átalakulásának hasonló folyamatáról: Engel Pál: Nemesi társadalom a középkori Ung vármegyében (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 25.) Bp. 1998. 96-97. 129 Mályusz Elemér: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 2.) Bp. 1988. 21-30., 50-52. 130 A fejedelmi hatalom ra 1. Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelem jogköre 1571-1690. Kolozsvár 1912. 131 Két speciális esetre feltétlenül fel kell hívni a figyelmet: az egyik az Erdélyben az országgyűlési tiltások ellenére időnként megjelenő „Uber baronatusság", amely a vármegyei joghatóság alól igazságszolgáltatási tekintetben kivett területeket jelentette. (Tágabb értelemben személyek exempciós jogokkal rendelkező csoportjára is alkalmazták.) Olyan egykori királyi (vajdai) uradalmak tehát, amelyeknek immanens mentességei az új birtokosokra is átszálltak. Schiller felsorolást
