Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
birodalmi lovagi birtokokat is vásároltak, és számos nürnbergi patríciusnak — köztük a Haller család néhány tagjának — a frankfoldi lovagság sokszor hangoztatott fenntartásai ellenére is sikerült felvételt nyernie valamelyik kantonba.10 7 (Ez nem járt minden esetben a nürnbergi polgárjogról való lemondással sem.)10 8 1. Lipót császár végül egy, a frankföldi lovagság és a birodalmi város közötti hosszú rangvita végén, amely egy tiszteleti címzés körül tört ki, 1696-ban és 1697-ben két ünnepélyes oklevélben elismerte a nürnbergi patriciátus régi nemesi és lovagi eredetét. A 18. század azután a nagy csaták ellenére is már a városi elit pozíciójának javulását hozta.10 9 Jellemző a nürnbergi vezetőréteg egyedi státuszára, hogy a város Bajorországba történő 1806. évi beolvasztása után szinte a teljes patriciátust a bajor bárók közé sorolták be. (A Haller-család azonban már 1790-ben elnyerte a bajor bárói rangot.)11 0 A Hallerek a nürnbergi patriciátus legbefolyásosabb nemzetségei közé tartoztak, ezért őket is érzékenyen érintette a lovagság elzárkózása és a városi elit megbélyegzése. Már Zsigmond császártól 1433. május l-jén elnyert első címerbővítésük kulcseleme, egy — a sisakdíszt ékesítő — arany korona (nemesi címerek szokásos tartozéka) is egyenjogúsági igényükre utal, de birodalmi nemesi jogállásuk és birodalmi hűbérképességük 1478. évi megerősítése még ennél is egyértelműbb. A nürnbergi tendenciákba teljesen illeszkedő folyamat betetőzése az 1528. évi címerbővítés volt, amely a von Hallerstein előnév használatát is engedélyezte a Haliereknek. Aligha lehet meglepő, hogy a fenti oklevelek mindegyike megtalálható Bartholomäus Haller nemzetségkönyveiben. A társadalmi háttér ismeretében válik érthetővé, miért állítja a munka bevezetője a család lovagi származását a középpontba, miért sorolja fel a nemesség elnyerésének nyolc módozatát, az összes lovaggá ütött családtagot és a fontosabb családi alapítványokat. Mindez arra (is) irányult, hogy a család óhajtott, elsősorban a birodalmi lovagsággal szemben megfogalmazott rendi pozíciója elismerést és igazolást nyerjen.111 Nem titok, hogy a legtöbb 16-17. századi nürn-Wandel in den Augsburger Führungsschichten des 16. und frühen 17. Jahrhunderts In: Sozialer Aufstieg i. m. 73-96. 107 A téma alapvető feldolgozása esettanulmányok alapján: Gerhard Pfeiffer. Nürnberger Patriziat und fränkische Reichsritterschaft. In: Norica. Beiträge zur Nürnberger Geschichte. Nürnberg 1961. 35-55. Ujabban Rudolf Endres: Adel und Patriziat in Oberdeutschland. In: Ständische Gesellschaft und soziale Mobilität. Hrsg. Winfried Schulze. München 1988. 221-238.; Michael Diefenbacher: Stadt und Adel - Das Beispiel Nürnberg. Zeitschrift für die Geschichte des Oberrheins 141. (1993) 51-69. A nürnbergi vezetőréteg és a birodalmi lovagság közötti feszültséget a 16-18. században jelentősen növelték azok az esetek, amikor egy patrícius nem egyszerűen be-, hanem átlépett a birodalmi lovagságba, mert ilyenkor a város gyakorlatilag elvesztette az illető birtokai feletti fennhatósági/adószedési jogot, azaz csökkent a területe. 108 Ebben a vonatkozásban idővel az lett a döntő, hogy a kantonba felvételt nyert patrícius vállalt-e valamilyen tisztséget a szervezetben, mert ha igen, kötelezték a nürnbergi polgárjogról való lemondásra. Endres, R.\ Adel i. m. 17-18. 72-73. A kantontagság és a városi polgárjog egy személyben való egyesítését, amelynek lehetőségét a patriciátus a 18. századra kiharcolta magának, Nürnbergen kívül csak Strassburgból ismerjük, de ott nem ért el ilyen mértéket. Pfeiffer, G.: Nürnberger i. m. 54. 109 Diefenbacher, M.: Stadt und Adel i. m. 66-69. 110 Pontosan: 1790. szept. 24. München. Haller, H.: Haller von Hallerstein i. m. 118. 111 Haller, H.: Geschlechterbücher i. m. 213-214.
