Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
nem pusztán a résztvevő lovagokat egyesítette, de az általuk kezelt birtokokat is, létrehozva egy furcsa mozaikszerű kvázi-területi képződményt, amelyen a fennhatósági jogok egy részét a lovagok politikai szövetsége gyakorolta. Bár a birodalmi lovagság mint testület közvetlen birodalmi jogállással (Reichsunmittelbarkeit) rendelkezett (akár maga Nürnberg vagy egy birodalmi főnemes), a birodalmi gyűléseken nem volt képviselete. A kantonba való belépést a frankföldi lovagság egyre szigorúbb feltételekhez kötötte: előbb négy, majd nyolc generációra visszamenőleg kellett igazolni, hogy a jelentkező ősei nemesek voltak, rangjuknak megfelelő házasságokat kötöttek, és csak nemeshez méltó tevékenységet folytattak. Ennek éle természetesen a nürnbergi vezetőréteg ellen is irányult. A nürnbergi patriciátus a kihívásra kettős választ adott. Egyrészt kialakította a „rablólovag" negatív sztereotípiáját, másrészt azonban maga is elkezdte követni és hirdetni a birodalmi lovagság által meghirdetett eszményeket.10 2 A lovagi tornákról való kizárásra saját, a városi elit számára rendezett lovagi tornák (Gesellenstechen) rendezésével reagált,103 a császártól nemeslevelet, címerbővítéseket szerzett, és amikor csak tehette, hangsúlyozta saját lovagi őseit. E retorika mélyén rejlett is bizonyos történeti igazság, mert a nürnbergi patriciátus magva a frankföldi birodalmi lovagsághoz hasonlóan a birodalmi szolgálónépek — a magyarországi várjobbágyok és szerviensek megfelelői10 4 — közül emelkedett ki, azaz a két riválissá vált társadalmi réteg közös torol fakadt. Bizonyos, hogy a nürnbergi elit már említett városon belüli elzárkózásában ennek a konfliktusnak is nagy szerepe volt,10 5 az azonban már nem ilyen egyértelmű, hogy a kereskedelemből való kivonulás is kizárólag erre vezethető vissza. Lehetséges, hogy az elit egyszerűen felmérte: a földbirtokból származó jövedelem biztosabb, mint a politika változásainak jobban kiszolgáltatott kereskedelmi haszon. A végeredmény azonban világos: a nürnbergi patriciátus jelentős része felhagyott a kereskedelemmel, kivonult udvarházaiba és nemesi életformát vett fel, sokan futottak be közülük udvari vagy katonai pályát.10 6 Idővel többen Steigerwald, Altmühl, Baunach. Rudolf Endres: Adel in der frühen Neuzeit. (Enzyklopädie deutscher Geschichte 18.) München 1993. 10-14. 102 Paravicini, W: Die ritterlich-höfische Kultur i. m. 50-52. A nagy dél-német birodalmi városok vezetőrétegére jellemző ellentmondás részletes elemzése. Klaus Graf: Feindbild und Vorbild. Bemerkungen zur städtischen Wahrnehmung des Adels. Zeitschrift für die Geschichte des Oberrheins 141. (1993) 121-154. Graf felhívja a figyelmet arra, hogy bár a városi elit nemesi eszményeket követett, ezek nem egyeztek meg teljes mértékben a lovagság ideáljával, hanem az ún. Tugendadelt, a saját érdemek (és nem a születés) révén megszerzett nemességet helyezték előtérbe. 103 Az első ilyen nürnbergi eseményt még a nagy konfliktus előttről, 1387-ből ismerjük. A nürnbergi történeti tudatban az 1446. évi torna jutott központi jelentőséghez. Zotz, T.: Adel i. m. 488-493.; Paravicini, W: Die ritterlich-höfische Kultur i. m. 34. 1561-ben tartották az utolsó Gesellenstechent: Haller, B.: Das Turnierwesen i. m. 246. 104 Vö. Mályusz Elemér: Die Entstehung der ständischen Schichten im mittelalterlichen Ungarn. Bp. 1980. 5. 105 Zotz, T.: Adel in der Stadt i. m. 46. 106 A kereskedelmi tevékenységtől való búcsú más városokban nem ilyen egyöntetű. Augsburg kapcsán Mark Häberlein kimutatta, hogy a 16. században inkább a patríciusi életpályák sokszínűbbé válásáról beszélhetünk, mint egy korszak végleges lezárásáról. A kereskedelemben passzívan, tőkéjükkel már nem kereskedő családok is részt vettek, és előfordult, hogy a nehézségek hatására egy következő generáció visszatért az eredeti megélhetési formához: Mark Häberlein: Sozialer
