Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
1. A rendi helyzet A Hallerek „bölcsőjéül" szolgáló nürnbergi patriciátus volt a 16. század elejétől 1794-ig a Német-római Birodalom kétségkívül legzártabb városi vezetőrétege, azon kevés városi elit egyike, amelyre valóban illik a római köztársaságkorból kölcsönzött kifejezés.94 Kialakult formáját az 1521. évi nürnbergi táncrendelethez (Tanzstatut) szokás kötni, amely megszabta, mely családok tagjai vehetnek részt a városházán tartott bálokon. Ma már persze tudjuk, hogy ennek a rendelkezésnek egyáltalán nem volt döntő szerepe a társadalmi határok megszilárdulásában,95 mégis itt jelenik meg először az a negyvenkét nemzetség, amely örökjogon kisajátította magának a város politikai vezetését, negyvenkét (gyakorlatilag harmincnégy) tagú belső tanácsát és minden fontosabb tisztséget.9 6 A hangsúly a politikai hatalmon van, mert bár e vezetőréteg jórészt a kereskedelemnek és a befektetéseknek köszönhette felemelkedését, legtöbb családja már a 16. század első felében kivonult az aktív üzletből, és ezen a területen az elsőbbséget átengedte egy új gazdasági vezetőrétegnek, amelynek azonban mindvégig csak a teljesen jelentéktelen külső tanácsban és a városi bíróságokban engedett teret. (Ez a folyamat a korábbi nézetekkel ellentétben korántsem járt együtt a város kereskedelmi hanyatlásával.)9 7 A kézművesek, akik a 14. század nagy mozgalmai után a birodalom kisebb városaiban szintén bekerültek az elitbe, a középkor végén mintegy ötvenezer fős lakosságú Nürnbergben viszont még a céhalakítás jogával sem rendelkeztek, felügyeletüket egy városi hivatal (az ún. Rugamt) látta el. 94 A nürnbergi elitnek ez az egészen határozott jellege más városok vonatkozásában sokáig téves általánosítások alapjául szolgált. A réteg történetének standard bibliográfiája: Friedrich Gunther-. Patriziat der Reichsstadt Nürnberg. (Nürnberger Forschungen 27.) Nürnberg 1994. A régebbi tanulmányok közül ma is haszonnal forgatható: Gerhard Hirschmann-. Das Nürnberger Patriziat. (1430-1740). Hrsg. Hellmuth Rössler. (Schriften zur Problematik der deutschen Führungsschichten in der frühen Neuzeit 3.) Limburg 1968. 257-275.; Hans Hubert Hofmann-. Nobiles Norimbergenses. Beobachtungen zur Struktur der reichsstädtischen Oberschicht. Zeitschrift für bayerische Landesgeschichte 28. (1965) 114-150. (Különösen a kezdetek, a miniszterialitás tekintetében.) Értékes új szempontokat vetettek fel a következő tanulmányok: Valentin Groebner: Ratsinteressen, Familieninteressen. Patrizische Konflikte in Nürnberg um 1500. In: Stadtregiment und Bürgerfreiheit. Handlungsspielräume in deutschen und italienischen Städten des Späten Mittelalters und der Frühen Neuzeit. Hrsg. Klaus Schreiner - Ulrich Meier. (Bürgertum 7.) Göttingen 1997. 278-308. és Peter Fleischmann: Professionalisierung oder Ausschluß von Führungsehten in der Reichsstadt Nürnberg? In: Sozialer Aufstieg i. m. 50-71. (Ebben a tanulmányban találjuk a városi igazgatás legjobb jellemzését. Cáfolja azt a nézetet, miszerint a kora újkorban pusztán a patríciusi születés elég lett volna a belső tanácsba való bejutáshoz, ehhez ugyanis egyre inkább képzettséget is megköveteltek.) A talán egyetlen hasonló zártságú, de más szerkezetű (az Alten Limpurg és a Frauenstein kereskedőcéhek körül kikristályosodott) elit Frankfurt am Mainban volt. Andreas Harisért: Patriziat im alten Frankfurt. In: Aus Auffrichtiger Lieb i. m. 13-31. 95 Groebner, V.: Ratsinteressen i. m. 286-287. 96 Az 1370 után a belső tanácsba az „előkelőbb" iparágakból felvett nyolc kézműves politikai szerepét kiválóan jellemzi Gerhard Hirschmann szófordulata: „eine Art von Verzierung". Hirschmann, G.: Patriziat i. m. 260. 97 Michael Diefenbacher: Handel im Wandel. Die Handels- und Wirtschaftsmetropole Nürnberg in der frühen Neuzeit (1550-1630). In: Stadt und Handel. Hrsg. Bernhard Kirchgässner - Hans-Peter Becht. (Stadt in der Geschichte 22.) Sigmaringen 1995. 63-82.
