Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
magyar nemesi társadalom pedig a maga valamivel fejletlenebb írásbeliségével a szóban továbbadott információkat vagy az egyszerűbb írott formákat részesítette előnyben: a családi Bibliákba, kalendáriumokba vagy egy ívpapírra vezetett, születési, házassági és halálozási listákat, amelyek még krónikává is csak ritkán bővültek.9 1 (Egyszerű listát még a nemzetségkönyvet vezető erdélyi Hallerektől is ismerünk.)9 2 Ennél bővebb családtörténetek a 16-17. században szinte csak önéletrajzi jellegű elbeszélő források kiegészítő részeként jelentkeztek, a 18. századot pedig — legalább is a főnemesi réteg esetében — már a tudományos jellegű, részben nyomtatásban is megjelent genealógiai munkák dominanciája határozta meg.9 3 A klasszikus családkönyvek szinte teljes hiányát egyelőre csak azzal tudjuk magyarázni, hogy a magyarországi és az erdélyi társadalom viszonylag tagolatlan rendisége, a rang körüli harcok kevésbé éles jellege általában nem követelte meg hasonló reprezentációs eszközök bevetését, és úgy tűnik, pusztán a családi emlékezet erősítése, a belső indok nem szolgáltatott elegendő indítékot az íráshoz. IV. Társadalomtörténeti kérdések Az imént megfogalmaztuk, hogy a családkönyvek gyakorisága minden bizonnyal szorosan összefügg a rendi társadalom szerkezetével. Indokolt tehát, hogy közelebbről megvizsgáljuk a Hallerek társadalmi helyzetét, mind a nürnbergit, amelynek a kötetek létrejöttüket köszönhetik, mind pedig az erdélyit, amelyben a rokonság meglehetősen rendhagyó módon folytatta tovább a hagyományt. Vizsgálatunkat kiegészíthetjük két további szemponttal, az anyanyelvvel és a felekezeti hovatartozással is, hiszen a család erdélyi/magyarországi metamorfózisa során ezek is módosultak, és korszakunkban nem választhatóak el szigorúan a rendiség kérdésétől. Elemzésünkben nagy segítségünkre lesznek a két ág egymáshoz vagy egymásról írott levelei, amelyek egészen kivételes módon emelik ki és fogalmazzák meg a kontrasztokat. 91 A kérdést középkori vonatkozásban, de a kora újkorra is kitérve Fügedi Erik vizsgálta meg: Fügedi Erik: Verba volant. Középkori nemességünk szóbelisége és az írás. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 437-462.; Petneki Á.: Identificatio i. m. 50.; A családtagokat felsoroló jegyzékekre számtalan példát lehetne hozni. Ilyent vezetett például Eszterházy Ferenc és fia, Eszterházy Dániel (szül. 1585) az Illésházy család hasonló feljegyzéseit is felhasználva. Az Eszterházy család és oldalágainak leírásához tartozó oklevéltár. Szerk. Eszterházy János. Bp. 1901. No. 105. 178-188. Vagy említhetnénk a családi bibliákat, például a Kornisokét, amelyet 1695-től használtak genealógiai célra. A Göncz-ruszkai gróf Kornis család anyakönyve (1446-1917). Szerk. Veress Endre. Bp. 1917. 5. (A biblia bejegyzéseit Veress beolvasztotta saját mesterséges anyakönyvébe.) Hossza miatt határesetet jelent a genealógiai listák között a Csáky család ún. „Zöld könyve". Felhasználja és részben bemutatja: Deák Farkas-. Egy magyar főúr a 17. században. Gróf Csáky István életrajza Bp. 1888. A német területek hasonló, de korábban jelentkező jegyzékeiről: Studt, B. : Haus- und Familienbücher i. m. 758. 92 Haller Gábor (1550-1608) és Haller István (1591-1657) családi feljegyzései. Kiad. Lukinich Imre. Erdélyi Múzeum (1903) 503-506. A közlés hibáiról (pl. Haller Gábor születési évszáma kapcsán) az eredeti kézirat alapján: Horn Ildikó: Bocskai István fejedelem erdélyi politikusai. In: Uő: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történetéhez. Bp. 2005. 135. 26. j. 93 Az Eszterházyak 1700-ban Bécsben megjelent nevezetes Trophaeuma kivétel, a nemzetségkönyvek távoli rokona.
