Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
(1749. okt. 30.) fejezte Huszti András azt a Haller János gubernátor által megrendelt kéziratot, amelyben — erősen támaszkodva a nemzetségkönyvre — feldolgozta a Hallerek történetét. Huszti munkáját azért érdemes kiemelnünk, mert a családtagok felsorolása, illetve a benne foglalt feliratmásolatok kapcsán egyfajta családkönyvnek is tekinthető.89 Mindezek ismeretében jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy a német példákon keresztül megismert műfajnak léteznek-e a kora újkorból más hazai párhuzamai is. Jelenleg viszonylag kevés olyan forrást tudunk említeni, amelyre feltétlenül illik a családkönyv definíciója: például a szebeni Paul Schirmer (1661-1717) családkönyvét, amely nem is olyan meglepő módon külön fejezetet szentel a távoli rokon Haller családnak; továbbá egy szintén szász környezetben született másik családkönyvet, amelyet Daniel Heydendorff (1703-1777) medgyesi polgármester kezdett el írni; vagy éppen az Ung megyében birtokos Pálóczi Horváth család 1622 és 1790 között vezetett, jelentős elbeszélő részeket is tartalmazó különleges „naplókönyvét."90 Átfogó kutatást ugyan nem végeztünk, így valószínűleg lehetne még találni hasonló kiadott vagy kiadatlan forrásokat (különösen a németajkú városok anyagában), ám a családi történetírás tőlünk nyugatra szokásos elterjedésével és a műfaj nyugaton ismert összetettségével bizonyosan nem számolhatunk. A nyához fűzött: „vide Bartholomäus Hallers Stammbuch, wovon das Original in Siebenbürgen befindlich, welches mein bruder Johann Georg und ich bey meiner Anwesenheit in Hermannstadt bey dem damalichen Herrn Gubernátor Grafen Johann Haller gesehen und Anno 1749 abschreiben zu lassen erlaubt worden. Sigmund Haller" HA I. 18. 3. c. 77. oldal. 89 „Stemma illustris antiquaeque heroicaeque comitum et baronum in inclyto Transilvaniae principatu et amplissimo Hungáriáé regno, dei optimi maximi gratia florentium famiiiae Haller ab Hallerstein ab anno domini 1198 quo Henricus sextus Romanorum imperátor semper augustus in territorio Franconiae Norimbergensi ad Pegnitzium vicum Hastiludium duodecimum magnifica principuin, ducum, comitum, baronum et equitum imperialium exterorumque heroum ibidem praesentium cum pompa et sollemnitate instituerat, secundum radus descendentes rectos et lineas collaterales historico-genealogica methodo electum atque adornatum per Andreám Huszti. Cibinii anno domini MDCCXLVffl." 4o Kolozsvári Akadémiai Könyvtár (egykor az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában) Mss. A 3. A kéziratra W Kovács András hívta fel figyelmemet, segítségét ezúton is köszönöm. Ugyanő Huszti Andrásról írott tanulmányában röviden ismertette is a forrást: W. Kovács András-. A levéltárrendező és családtörténész Huszti András. In: Emlékkönyv Kiss András i. m. 273-274. Tudomásunk van arról, hogy Daróczi György kolozsvári jezsuita tanár is tervezte egy illusztrált Haller családtörténet megírását, amelyen 1736-ban állítása szerint már kilenc éve dolgozott. Ez valószínűleg nem készült el. Egy másik könyvének előszavában így ígéri meg a művet Haller János gubernátor unokaöccsének, Haller Pálnak: „Videbis librum, in eoque Tuos suis pictos coloribus amabis, ac ad paria audenda animos sumes et calcaria." Daróczi György: Ortus et progressus collegii academici societatis Jesu Claudiopolitani ab anno MDLXXIX. Kolozsvár 1736. fol. 3r-v. A Halierek történetét vázlatosan ismertető előszó szófordulatai azt is elárulják, hogy Daróczi szintén használta a nemzetségkönyvet. 90 Gustav Gündisch: Das Schirmersche Familienbuch. Zeitschrift fur Siebenbürgische Landeskunde 8. (1985) 151-157. Schirmer családkönyve felhasználta a Haller-nemzetségkönyv adatait is.; Julius Gross: Zur Geschichte der HeydendorfFschen Familie. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 24. (1892) 233-234. A Pálóczi Horvát család naplója 1622-1790. Kiad. Szopori Nagy Imre. In: Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI-XVII. századokból. (Monumenta Hungáriáé Historica II. Scriptores XXXI.) Bp. 1881. 185-300. A végig naplószerű formában vezetett, de egyre hosszabb bejegyzésekből felépülő könyvet a 18. század végén a család „matricularis familia könyveként" emlegeti. (Nem önálló kötet, egy Tripartitum-kiadáshoz kapcsolt íveken írták.) A Pálóczi Horvát família tagjai emellett a magyar országgyűlésekhez kapcsolódóan a 17. században egy másik különleges „naplót" is vezettek: MOL N 49, Regnicolaris levéltár, Diaetae antiquae Köt. 3. (Pálffy Géza szíves közlése.)
