Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
A képek két további metamorfózisa még messzebb vezet. A 18. század elején a már meglévő, valószínűleg már akkor is Kerelőszentpálon őrzött ősgaléria kiegészítésére a család a nemzetségkönyv alapján készíttetett olajfestményeket a gyűjteményből hiányzó nürnbergi, budai és erdélyi Hallerekről.8 5 Ennek a megoldásnak a Fuggereknél ismerjük párhuzamát, a kötet ábrázolásainak egy harmadik erdélyi felhasználása azonban teljesen példa nélküli: a napjainkra elpusztult fehéregyházi kastély kupolafreskóján, amely valószínűleg a 18. század közepén (esetleg második felében) készült, ugyancsak a „kódex" figurái sorakoztak. Kazinczy Ferenc 1816. évi leírása szerint egyik-másik mellé még arab számokat is festettek.8 6 Mindez világosan mutatja, hogy az erdélyi Hallerek történeti tudatába a 18. századra mélyen beépültek a nemzetségkönyv információi, és ezeket politikai és művészeti reprezentációjukban is igen tudatosan alkalmazták. Visszatérve a két ág közötti családtörténeti tárgyú kommunikációra: az információk cseréje 1620 után sem korlátozódott csupán levelezésre. 1710-ben Haller István az Erdélybe látogató IV Johann Georg számára Köleséri Sámuellel, a neves orvossal és az erdélyi bányászat felügyelőjével állítatott össze egy családfát.87 Ennél is érdekesebb, hogy V Johann Georg és III. Johann Sigmund 1749. évi szebeni látogatásuk nyomán egy képek nélküli, de teljesen hű másolatot készíttetettek az erdélyi nemzetségkönyvről.88 Ezzel csaknem egy időben Bp. 1990. 69-80. Galavics Géza — Cennerné Wilhelmb Gizella véleményével szemben — a nemzetségkönyvet tekintette az ikonográfiái láncolat ősforrásának, mint kiderült, helyesen. Uo. 128.: 17. j. 85 A mintegy ötven képből álló ősgalériát ma is a család őrzi Marosvásárhelyen. Az első ősgalériák a Magyar Királyságban a 17. század elején jelentek meg. Petneki A.: Identificatio i. m. 50. (Erdélyben ez a divat minden bizonnyal csak később, a 17. század közepén, második felében jelent meg.) Cennerné Wilhelmb Gizella: A portré és a magyar nemesi társadalom. In: Főúri ősgalériák i. m. 26-34.; Péter Katalin: A főúri nagy portrék és az ősgalériák kezdetei. In: Uo. 12-21. 86 „Az udvarról grádicsokon menénk egy derék palotához, mely velem nem várata egyebet egy elhagyott üres szobánál. Annál nagyobb vala meglepetésem, midőn megnyílván az ajtó, magamat a Halierek pantheonában láttam. Magas falai a párkányozatig fekete márványként vannak befestve; az oszlopok fejezetei aranyozva, arany a márvány ere is. A piafond az ég boltozatja. Az architrav könyöklőiről Halierek pillantottak alá tömött sokaságban; ez páncélosán és zászlóval, amaz spanyol öltözetben; az itt lovagpallástban; s itt két pap, hihetőleg Loyolának baretjével. Némelyike arábiai számokkal volt megjegyezve." Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. (Nemzeti könyvtár 12. Kazinczy Ferenc összes művei 4.) Bp. 1880. 133. A fehéregyházi kastély már a két világháború között is romos volt, de a kupolát magába foglaló délkeleti szárnya csak 1945 után pusztult el. A kastély történetéhez: Michael Kroner - Rosemarie Ludwig: Weißkirch. Eine siebenbürgische Gemeinde an der Großen Kokel. Nürnberg 1997. 30-31.; Máthé Attila: Fehéregyháza története. Fehéregyháza 1999. 29-32. A kupolafreskóról megmaradt egy fotó is, amelyet Carl Haller készített 1930-ban: HA fotógyűjtemény. 87 „Da übrigens unsere alhiesige Familie eine accurate Continuation der in höchsten Flor stehenden hochgräfflich-Siebenbürg-hallerischen Lineae, und mithin die in unsern Stammbüchern vorhandene sehr viele Lacunas und abgängige Geburts-Täge und Vermählungen suppliren zu können, ein sehr groses Verlangen traget, indeme zwar dero hochseeliger Herr Papa, biß ad Annum 1710, ein von dem Herrn Samuel Koleseri de Keres-Eer aigenhändig verfastes Schema Genealogicum an die alhiesige Familie communiciret, weiten aber keine Geburts-Täge, noch Monat oder Jahr, dabey angemercket." 1734. ápr. 16. IV Johann Georg Haller levele Haller Jánosnak. ENMLt Haller cs. lt. 90. cs. fol. 3-5. Köleséri Sámuel munkásságáról: Csiky Gergely: A magyar föld leírója: Köleséri Sámuel (1663-1732) www.neumann-haz.hu/muvek/tudománvtortenet/2_Szakmatortenetek/Csiky/csikv.html (a letöltés időpontja: 2007. aug. 27.) 88 CBH-VII. A másolat elkészítésének körülményeiről abból a ceruzás jegyzetből értesülünk, amelyet III. Johann Sigmund a 18. századi genealógia 1739 és 1745 között készült tisztázati példá-
