Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
a magyar ág nemzetségkönyve kapcsán is — bár némileg eltérő módon — lesz példa. A nürnbergi és az erdélyi kötet közötti kapcsolatot teljes mélységében csak egy részletes textológiai és művészettörténeti vizsgálattal lehetne megállapítani. Mi átfogó elemzésre most nem vállalkozhatunk, nem is célunk. Az erdélyi példány vonatkozásában az első biztos pont az, hogy azt még Bartholomäus küldte el Haller Péterhez. A két kötet ekkor még szinte teljesen azonos volt. Úgy tűnik, hogy az erdélyiek példányukat az első évtizedekben kevéssé vezették, sőt tudjuk, hogy azt Haller Gábor valamikor a 16. század végén kölcsön is adta a nürnbergieknek. Erre vagy saját 1582. évi nürnbergi, vagy III. Sigmund feltételezett erdélyi látogatása nyújthatott alkalmat.77 A német könyv címlapjának javításából azt is kiderül, hogy saját példányuk 1594-ben esett át egy nagyobb kiegészítésen. Az erdélyi kötetet III. Sigmund őrizte, aki saját ágazatának 1598-ban elkezdett egyszerűbb nemzetségkönyvébe (CBH-VI) átmásolta a Haller Péterre vonatkozó okleveleket. A kölcsönzés hosszú időre feledésbe merült, 1618 novemberében azonban Haller Gábor fia, István visszakérte nemzetségkönyvüket, majd egy néhány héttel későbbi, az erdélyi ág teljes genealógiáját tartalmazó levelében a kérést megismételte. A kapott pontos leszármazási adatokat ezután a nürnbergi rokonok bevezették a Bartholomáus-féle díszpéldányba (ezzel az időmetszettel viszont az erdélyi adatok vezetése le is zárult),78 illetve 1620 körül mindkét kötetet kiegészítették a német ág újabb férfitagjaival és viseletképeikkel. (A feleségeket már nem festették le.) Az erdélyi ágnak a kölcsönzés óta született tagjait előzékenyen szintén bevezették az erdélyi nemzetségkönyvbe, ám képek nélkül. A kötetet végül III. Sigmund halála után 1620 végén vagy 1621 elején II. Lazarus küldte el erdélyi rokonához, Haller Istvánhoz.79 77 A sajátos kölcsönzés történetének első közlése: Haller, H.\ Geschlechterbücher i. m. 232. A források: 1618. nov. 1. Kolozsvár. Haller István III. Sigmund Hallernek „Ferners will ich auch den Herrn Vettern auß brüderlichen gegen ihme tragenden Affection pittlich ersucht haben, er wolle mir unser Stamb- und Geschlecht buch, welches unser Herr Vatter seeliger vor ettlich Jahren dem Herrn Vettern übergeben, bey guter Gelegenheit herein schicken, auß welchen wir desto beßer unnd fieglicher unser gantzes Geschlecht erstehen können, wie dann derr Herr Vetter solches zu überschicken erwünschte Gelegenheit haben kan, wann er es nemblich einem seiner gueten Bekandten unnd Freund nach Wien schicket, der durch die Claußenburgischen Handels- und Kauffleüth dem Herrn Peter Filstich solches zuordne und einhändige" (egykorú fordítás) HA 4. 19. [I. 47. a. 4.] További levelek a kölcsönzés végéről: 1618. vége. Haller István III. Sigmundnak (egykorú másolat). Ismét kéri a könyvet, uo. [I. 47. a. 5.] 1620. szept. II. Lazarus Haller Hans Jakob Voitnak. Nem teljesíti az erdélyi Hallerek azon kérését, hogy a gostenhofi borbéllyal küldje el a könyvet. A szállítást meg kell rendesen szervezni. II. Lazarus leveleskönyvében: HA. 4.19. [GA 53 f/a]. 78 A CBH-VI-ban 1640 táján még történt egy erdélyi vonatkozású kiegészítés. Ezt onnan tudjuk, hogy Haller Gábornál, Haller István fiánál — aki itt, mint utolsó erdélyi családtag önállóan is szerepel — az áll: szomszédasszonyát vette feleségül (f. 270r.). A leginkább Gyulakután tartózkodó Haller Gábor 1639-ben valóban megkérte a szomszéd falu (Szentdemeter) birtokosának, szentdemeteri Balási Erzsébetnek a kezét, ő azonban különböző kifogások után 1641-ben rátóti Gyulaffy Lászlóhoz ment hozzá. A téves értesülés csak úgy magyarázható, ha az információ 1640 tájékán érkezett meg Nürnbergbe, amikor a házasság kilátásban volt. Sajnos nem ismerjük azt a kapcsolatfelvételt, amely során az adat eljutott a birodalmi városba. Minderre vö. Haller Gábor naplója. In: Erdélyi történelmi adatok. IV Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár 1862. 53-67. 79 A levelezésből ismert tényeket teljesen megerősíti a III. Sigmund 1620. március 27-i haláláról szóló bejegyzés, amely mindkét családkönyvben azonos írással szerepel. Ekkor tehát még Nürnbergben volt mindkét kötet. CBH-III fol. 238v. és CBH-XI fol. 237v.
