Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
Johann Georg 1709-1710 fordulóján, III. Johann Sigmund és V Johann Georg 1749-1750-ben, IV Johann Sigmund 1778-ban, öccse, Samuel Karl Christoph pedig 1784-ben biztosan felkereste az erdélyi/magyarországi rokonságot.42 Az erdélyi Hallerek részéről viszont a kora újkorból jelenleg csak két ilyen alkalmat ismerünk: a fiatal Haller Gábor valószínűleg 1582-ben járt a birodalmi városban,4 3 1686-ban pedig a Bécsben tárgyaló Haller János küldte el fiát, Haller Józsefet Nürnbergbe.4 4 (Nem érdektelen megjegyezni, hogy ekkor Haller János, ha nem is személyesen, de a család krajnai ágával is felvette a kapcsolatot.) Mivel a 18. században a kapcsolattartás jelentősen könnyebbé vált, a találkozások színhelyeként pedig akár a császárváros, Bécs is szóba jöhetett, így nagyon valószínű, hogy számos találkozási alkalomról jelenleg nem is tudunk. Végül érdemes megemlíteni azt is, hogy 1686-ban Haller János a krajnai és nürnbergi rokonságnak egy frissen elkészült portrét is küldött, és ezzel hagyományt teremtett.4 5 A kommunikáció legérdekesebb módját azonban nem is a festmények jelentették, hanem a Haller családban oly nagy népszerűségnek örvendő nemzetségkönyvek. Mielőtt ezeket konkrétan szemügyre vennénk, érdemes röviden megismerkednünk a műfajjal. II. Egy összetett műfaj: a családkönyv A család- vagy másképpen nemzetségkönyv (németül: Hausbuch, Familienbuch, Stammbuch, Geschlechterbuch, olaszul libro di famiglia, libro di ricor-getriben." A Pömer-féle emlékbeszéd dagályos csataleírásából kiderül, hogy az itt szereplő Eger alatt valójában a mezőkeresztesi ütközet értendő. 42 Sámuel Karl Christoph Kavalierstour]a alatt folytatott levelezése (1782-1785: 216 darab) és naplója (1783. nov.-1785. máj.) komoly Hungarica-beccsel bír. III. Johann Sigmundhoz és testvéréhez IV Johann Sigmundhoz írott leveleiben már 1782-ben szóba kerül tervezett magyarországi útja, amely végül 1784 őszén valósult meg. Nagy kár, hogy a naplónak a magyarországi utazásra vonatkozó része (1784. szept. 9-okt. 26. 161-168.) csonka. Az útinapló svájci szakaszának szövege az egyetlen, amely már kiadásra került: Anton Ernberger. Eine Schweizerreise im Jahre 1784. In: Archive und Geschichtsforschung. Studien zur fränkischen und bayerischen Geschichte. Hrsg. Horst Heldmann. Neustadt an der Aisch 1966. 252-273. A magyar Haller Sámuel után elkeresztelt Sámuel a magyar családtagok mellett viszonylag rendszeresen levelezett Jeszenák Pállal és Kemény Sámuellel is. A napló és a levelezés közös jelzete: HA Rep. 80. 43 Nürnbergi tartózkodásáról Jobst Dietrich Haller számol be 1652. március 21-én írt levelében: „Alß deß Herrn Stephan Haller Vatter Gabriel genant ist in seiner Jugendt in Teütschlandt geschickt worden, ist er auch zu Nurmberg gewesen" HA 4. 19. [I. 47. a. 12.] Az időpontra a Haller Péter nürnbergi pénzeinek visszakéréséről szóló 1731. évi iratból lehet következtetni. ENMLt Haller es. lt. 50. es. fol. 1-^. 44 Haller János bécsi útinaplójában szerepel a következő bejegyzés: „1686 Norimbergában küldvén Jósef fiamat, 186 tallért költöttem csak utazására. Mikor lejött Bécsből, adtam 60 tallért és 206 zlotot. Kölcsönt az bécsi kalmároktól vett fel és más emberektől másfélszáz forintot, melyet én megfizettem." Szabó Károly: Haller János főijegyzései 1685-1687-ből. Történelmi Tár (1887) 688. 45 1686. márc. 14. Bécs. Haller János Georg Sigmund Hallernek Klagenfurtba. Nemcsak az derül ki, hogy Haller egy „igen jó festővel" készíttetett portrét elküldött neki (esetleg elképzelhető, hogy ez azonos azzal az igen kvalitásos festménnyel, amely ma Großgründlachban található), hanem az is, hogy Georg Sigmund egy költői művét Haller Jánosnak akarta ajánlani. ENMLt Haller es. lt. 86. es. fol. 1. (Helmut Haller von Hallerstein Ljubljanában megtalálta és lemásolta a levelezés másik felét is.) A großgründlachi kastélyban 5 darab, magyar családtagokat ábrázoló olajfestményt őriznek, amelyek mind III. Johann Sigmund Haller (1723-1815) hagyatékából származnak, egy részüket valószínűleg ő magya hozta erdélyi útjáról.
