Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Kerepeszki Róbert: Hajdú vármegye és Debrecen vitézi székkapitányának hangulatjelentései (1935-1939) I/79

élesen bírálta Klein Antal országgyűlési képviselő az egyik interpellációjában, de szóba került a minisztertanács ülésein is. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter vizsgálatot rendelt el ellene, mely végül felmentő ítélettel ért véget.2

2

Ennek ellenére kétségtelen, hogy Huss nézeteinek nyílt hangoztatásával új, mégis egyre inkább jellemző árnyalatot vitt a „színmagyar" város, Debrecen társadalmi életébe. Emellett a helyzetjelentések rengeteg adalékkal szolgálnak a korszak meghatározó, a közélet alakulására döntő hatást gyakorló társadalmi egyesületek életéről, belső működéséről is. Noha ezek közül a vitézi széki jelentések csak az egyértelműen „keresztény-nemzeti talajon álló" szervezetekkel (Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, Magyar Jövő Szövetség, Turul Szövetség) foglalkoznak részletesen, mégis — mivel egyelőre keveset tudunk ezek működéséről — elsőrendű források a korabeli egyesületek történetének kutatásában is.2

3 Természetesen a társadalomtörténeti adalékokon kívül a vitézi széki jelentések legfontosabb tartalmi elemei a város és a vármegye politikai viszonyaira vonatkozó megfigyelések, leírások. Az 1935-1939 közötti években a politikai és társadalmi vetélkedések intenzívebbé váltak, a szociáldemokraták és a kisgazdák pedig szinte élet-halál harccá váltak az egyre agresszívebben politizáló kormánypárttal, a Nemzeti Egység Pártjával (NEP), illetve később a Magyar Elet Pártjával (MEP). Ezek a harcok tetten érhetőek voltak Debrecen és Hajdú vármegye közéletében is, valamint a vitézi székkapitány hangulatjelentéseiben. Az 1935-ben és azt megelőzően kifejezetten ellenzékinek számító cívisvárosban — mely a korszakot megélt Újhelyi Szilárd szavaival élve a „maradandóság meg a lázadás városa" volt2

4

— a három választókerületből három különböző pártállású politikus került a képviselőházba. Egyikük 1922-től a szociáldemokrata Györki Imre volt, akinek mandátuma a korszak utolsó választásáig biztosnak számított, a másik mindig kormánypárti képviselő volt, és 1935-ben Debrecenből került ki a nemzetiszocialisták második parlamenti képviselője is „elorozva" a kisgazda Hegymegi Kiss Pál mandátumát. Azonban 1939-re mindez gyökeresen megváltozott, mely több okkal magyarázható: az egyre inkább szélsőségek felé hajló kormánypárt fellépésével, Németország agresszív külpolitikájával és sikereivel, a választójogi reformmal, valamint a revíziós sikerek okozta elégedettséggel és a fokozódó várakozásokkal. Elsősorban ezek a tényezők eredményezték, hogy Debrecen, melyet mind a kormánypárt, mind a szociáldemokranyékén élt a magyarországi német kisebbség legnagyobb része. Az 1930-as évek végén egyre erőteljesebben jelentkező, elsősorban Husstól és körétől, a Volksbund megalapítóitól eredő pángermán propagandával kapcsolatos veszélyekre a magyar minisztertanács is felfigyelt. A német kisebbség mozgalmai 1939 elején különösen agresszíven jelentkeztek Sopronban és környékén, ami a náci Németországgal való közvetlen szomszédsággal magyarázható. MOL, K 27, az 1939. január 10-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, 103. sz. napirend; 1939. január 20. (37. sz.). 22

MOL, K 27, az 1938. február 4-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, 42. sz. napirend; Klein: Antal interpellációja és Hóman Bálint válasza (1938. február 16.). KN 1935-1939, XVI. köt. 477-482. Vö. 3. sz. dokumentum. 23

E szervezetekről részletesen 1. 41., 58. és 64. jegyz. A társadalmi egyesületek jelentőségét jelzi Lám Dezső debreceni rendőrfőkapitány 1935 elején tett jelentése is, mely szerint a városban 225 egyesület és 25 ipartársulat működött. A debreceni rendőrkapitányság helyzetjelentése (1935. január). HBML, IV B. 90l/a, 11. dob., 43/1935. ein. sz. 24

Interjú Újhelyi Szilárddal. In: Tóth Pál Péter: Messiások. Budapest, Akadémiai, 1987. 167-168.