Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Kerepeszki Róbert: Hajdú vármegye és Debrecen vitézi székkapitányának hangulatjelentései (1935-1939) I/79

ták, mind a nyilasok kulcsfontosságú bázisnak tekintettek, 1939-ben két kormánypárti és egy kisgazda képviselőt küldött a képviselőházba, Hajdú vármegye többi választókerületében pedig a MEP mindenhol elsöprő győzelmet aratott.2

5 A kormánypárt megerősödése Berényi István hangulatjelentéseiben is nyomon követhető. 1936 októberében, Gömbös halála után a székkapitány még csalódásának adott hangot, hogy a miniszterelnök elhunytát a megye és a város társadalmában „nem tartják a magyarságra nézve olyan nagy veszteségnek, mint amilyent a valóságban jelent", viszont 1938 novemberében a hivatalban lévő miniszterelnökről, Imrédyről már örömmel állapította meg, hogy „valóságos nemzeti hős, akinek népszerűsége ma minden eddigi elődjéét a világháború óta felülmúlja".2

6 Hasonlóan ítélte meg a folyamatot Fáy István főispán is a belügyminiszterhez intézett 1938. februári bizalmas jelentésében. Eszerint ugyan „a kormány jobboldali politikája feltétlenül jótékony hangulatot váltott ki", mégis a különböző megyei választókerületekben a kormánypárt még komoly nehézségekkel küzdött.2

7

Sokkal jobb helyzetben volt a kormánypárt Debrecenben. Ezt Fáy az ellenzék gyengülésével magyarázta. Kiemelte, hogy a nyilasok belső konfliktusai miatt nemzetiszocialista képviselő „újra való megválasztása egyáltalán nem valószínű", de hasonlóan visszaesett a szociáldemokraták támogatottsága is: „a debreceni Szociáldemokrata Pártot átmenetileg alaposan meggyöngítette a Nyilas mozgalom, a Magyar Jövő Szövetség szervezkedése és a meggyőződéses tagok között is szakadás állt be". A főispán kitért a pártszervezés mulasztásaira is. Megállapította, hogy „kivétel nélkül minden kerületben igen hátrányosan érezhető a megfelelő szervezkedés hiánya, illetve az a körülmény, hogy a NEP részéről 1933-ban megindult rendkívül erős szervezés — anyagiak hiányában — visszafejlődött". Úgy vélte, „agilis és erősebb ütemű szervezkedéssel igen nagy eredményeket lehetne elérni és egy fél év alatt helyre lehetne hozni mindazokat a hiányosságokat, amelyek ma fennállanak és egyúttal ez a szervezés hivatva volna arra is, hogy biztosítsa egy új választás esetére 25

A debreceni és a vármegyei választási eredményekről 1. Hubai László: Magyarország választási atlasza II—III. kötet. Budapest, Politikatörténeti Intézet - Napvilág, 2001. L. továbbá a forrásközlés 6. sz. dokumentumát. Az 1939-es választásokról 1. még Pintér István: A kényszerpályára szavazó ország - 1939. In: Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998. Szerk. Földes György és Hubai László. Budapest, Napvilág, 1994. 176-207. 26

Lásd a 2. és az 5. dokumentumban. 27

A jelentés szerint a hajdúszoboszlói kerületben Tasnádi Nagy András „helyzete igen nehéz. 50 %-on alul van párthíveinek száma", noha „rendkívül sokat tett kerületéért, rendkívül agilis munkát fejt ki képviselősége alatt". A nádudvari kerületben Megay Meissner Károly már sokkal kedvezőbb körülmények között várhatta a választásokat elsősorban családi kapcsolatai révén („a kerületének túlnyomó többségében sógora a főszolgabíró, viszont apósa az alispán"), de emellett „igen sokat foglalkozik kerületével s igen agilis munkát fejt ki". Emiatt — állapítja meg a főispán — „kétségtelenül a legjobb a helyzete az összes hajdúvármegyei képviselők közül". A hajdúnánási és a hajdúböszörményi választókerületben is gyengén állt a kormánypárt, noha a képviselők, Benkő Géza és Uzonyi György, itt is „agilis" munkát végeztek. Különösen a hajdúböszörményi kerület okozott problémát: „számarányunk — írja a főispán — ebben a kerületben 50%-on alul van. Ez a kerület is egyike a legnehezebb kerületeknek. A választók többségét Hajdúböszörmény adja és így mint nagy parasztvárosban igen nehéz a megfelelő szervezkedés." Ezt nehezítette, hogy Uzonyi „beteges ember", aki „ennek ellenére is igyekszik minden vonatkozásban a választóinak rendelkezésére állani". Fáy főispán bizalmas jelentése a Hajdú vármegyében és Debrecenben tapasztalható politikai helyzetről (1938. február 14.). HBML, IV B. 90l/a, 15. dob., 28/1938. ein. sz.