Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Kerepeszki Róbert: Hajdú vármegye és Debrecen vitézi székkapitányának hangulatjelentései (1935-1939) I/79

ban a kisgazdapárti Horváth Ferenc interpellált az országgyűlésben, és sürgette a magyar kormányt, hogy intézményesen ellenőrizze a magyar munkások szerződtetését.13 Arra vonatkozóan, hogy számszerűen mennyien mentek németországi idénymunkára Hajdú vármegyéből, egyelőre csak a vitézi széki jelentésekben találhatóak részadatok. Pontos szám 1939 májusáról maradt fenn: ekkor a megyéből „780 mezőgazdasági munkás - vegyesen férfiak és nők" utazott ki Németországba. Az egyes települések esetében sem rendelkezünk bőséges adatokkal. A különböző jelentésekben közöltek alapján 1939 tavaszán Püspökladányból 104-en, Hajdúdorogról 120-an, Mikepércsről 19-en utaztak Németországba, noha innen „több is ki akart menni, de csak ennyi volt engedélyezve".1

4 Az idénymunkások kivitele azonban „nemzetvédelmi szempontból" nem bizonyult „kívánatosnak". Józsa község vitézi őrmestere például azt jelentette 1938 májusában, hogy a Németországban dolgozó idénymunkások „levelet írtak a hozzátartozóiknak és írják, hogy jól megy dolguk és jól keresnek". Véleménye szerint ez kedvezőtlen irányba befolyásolta az otthon maradt munkásság hangulatát. Ugyanezt támasztja alá Nádudvar vitézi őrmestere is, aki a községből Németországba kivitt 19 munkás kapcsán a következőket jelentette: „leveleikből azt lehet következtetni, hogy nagy baklövés volt őket kiküldeni. Leírják, hogy fürdőszobás lakásuk van, este hálóinget kapnak és azt kell felvenniök, külön ebédlőben megterített asztal várja őket és napi keresetük 7 P Ezek után nem csoda, ha összehasonlítást téve a hazai viszonyokkal, úgy hozzátartozóik, mint a levélírók az elégedetlenség kovászai lesznek."1

5

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi nemzetiszocialista mozgalmak nagy népszerűségnek örvendtek az 1930-as évek végén a mezőgazdasági munkásság körében, olyannyira, hogy — mint a jelentés fogalmaz — „olyan hangok is hallatszanak, hogy ha a németek a cseheket elintézik, akkor Hitler Magyarországba is be fog jönni", és „akkor a munkásnépnek jobb dolga lesz, mint most van".1

6 A mezőgazdasági idénymunkások kapcsán azonban nem ez volt az egyetlen intő jel. Berényi székkapitány 1939 decemberében már arról is beszámolt, hogy a Németországból hazatért munkások egy német ifjúsági szervezetnél használatos térképet hoztak haza, amelyen „Magyarország épen úgy a német-birodalom alkatrészének van feltüntetve, mint a Cseh-Morva protektorátus". A hazatérők 13

L. Horváth Ferenc interpellációja (1938. május 18.). Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója [a továbbiakban KN 1935-1939]. Budapest, Athenaeum, 1935-1939. XIX. köt. 29-30. Az idénymunkások szerződtetésének ellenőrzése azért is fontos volt, mert a minisztertanács adatai alapján 1935-ben évi átlagban a mezőgazdasági munkások 22,4%-a (158584 fő), 1936-ban 18,7%-a (132503 fő), 1937-ben 15,1%-a (113211 fő) és 1938-ban pedig 12,5%-a (94264 fő) volt munka nélkül. „Még a legnagyobb dologidőben, július-augusztus hónapokban s még az utóbbi elmúlt két évben is 20^40 ezer volt a mezőgazdasági munkanélküliek száma, dacára a katonai behívásoknak és a németországi munkáskivitelnek", és az 1938-ban kiközvetített 11 ezer fő „a mezőgazdasági munkapiac legerősebb megterhelése idejében is csak az egynegyed részét tette ki a munkához nem jutott mezőgazdasági foglalkozású keresőknek". L. MOL, K 27, az 1939. január 20-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, 23. sz. napirend. 14

L. a 6. sz. dokumentumot, ill. az 1939. áprilisi nemzetvédelmi helyzetjelentést. HBML, IV B. 90l/a, 16. dob., 105/1939. ein. sz. 15

Ehhez képest feltűnően kevesebb volt a vármegye mezőgazdasági munkásainak napi munkabére (1,5-2,5 pengő). L. a közölt dokumentumok Munkásság c. fejezeteit. 16

Nemzetvédelmi helyzetjelentés (1938. május). HBML, IV B. 901/a, 15. d. 155/1938. ein. sz.