Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Balogh Judit-Horn Ildikó: A hatalomépítés útjai: a homoródszentpáli Kornis család története IV/849
tárgyaltak. Ezek a kapcsolatok az erdélyi katolicizmus újjáéledését ígérték, és egy olyan szövetségrendszer felé terelték a fejedelmet, amely a törökellenes háborút tűzte ki a zászlajára. Kovacsóczy kancellár köre viszont szerette volna kiegyensúlyozottabbá tenni az erdélyi diplomáciát, több utat és lehetőséget akart nyitni, ezért az Angliával és Pfalzcal való kapcsolatfelvételt szorgalmazta. Pfalzban János Kázmér, majd IV Frigyes uralkodása alatt ismét megerősödött a kálvinizmus, mindketten Habsburg-ellenes politikát folytattak, és céljuk a német protestánsok szövetségbe tömörítése volt. Erdély és Pfalz között megtörtént a kapcsolatfelvétel, mint ahogy hamarosan Erzsébet királynővel is. Az angol diplomáciának rendkívül nagy tekintélye volt a török Portán, ezért Kovacsóczyék azt remélték, hogy Anglia segíthet abban, hogy Erdély, amíg ez szükséges, semleges maradhasson egy törökök elleni háború esetén.120 Az erdélyi protestáns politikusok szemében a másik fenyegető problémát az udvar összetételének változása jelentette. Már az Erdélyről 1584-ben részletes elemzést készítő Antonio Possevino jezsuita atya Báthory Zsigmond környezetének drasztikus átalakítását javasolta Báthory Istvánnak. Tervezete szerint Zsigmond környezetéből a szélsőséges eretnek tanok követőit haladéktalanul el kell távolítani. A fejedelem mellett állandó jelleggel jól képzett katolikus, lehetőleg jezsuita nevelőnek kell tartózkodnia. Possevino ellenséget látott az ifjú fejedelmet körülvevő protestáns tanácsurakban is, ezért azt javasolta, hogy Zsigmond uralkodásának későbbi szakaszában a tanács egy részét katolikus politikusok alkossák. Addig azonban, amíg felnő az új, immár katolikus politikusgárda, a tanácsurak közül azokat kell megnyerni, akik Báthory István rokonai, vagy legbizalmasabb emberei, és nem viselkednek ellenségesen a katolikus egyházzal. Possevino a magas színvonalon oktató és ezért az erdélyi eliten belül kezdetben népszerű jezsuita kollégium diákjaiból kívánta kinevelni a leendő fejedelem új bázisát. Szerinte a katolikus hitre áttérő ifjú nemesek számára olyan vonzó pályaképet kell festeni, amely a hivatali rangok és az anyagi javak gyors és könnyű elérését ígéri, és amely karriert egyébként az illetőnek — amennyiben nem tér át katolikus hitre — esélye sem lenne befutni.124 Possevinónak a fiatalok megnyerésére összpontosító elméletét pár évvel később egy másik jezsuita, a fejedelem gyóntatójaként nagy befolyással bíró Alfonso Carillo valósította meg a gyakorlatban. Kovacsóczy és köre tehát a Possevino által felvázolt törekvésekkel próbált szembeszállni. Jogos kérdés lehet, vajon miben tudott az erdélyi kancellárnak segíteni a Homoródszentpálon élő Kornis Farkas. Az 1580-1590-es években Kornis már nemcsak a Székelyföld legmeghatározóbb figurája, hanem egy szellemileg és emberileg rendkívül nyitott, igazi szabadgondolkozó mecénás és politikus volt. Tanulmányairól semmilyen adattal nem rendelkezünk, de legidősebb fiával, Györggyel váltott latin, illetve görög nyelvű levelei magas szintű iskoláztatást feltételeznek. Mint rokonainak túlnyomó többsége, ő is az antitri-123 Várkonyi Gábor: Kolozsvár-Isztambul-London, 1594. In: Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről. Szerk. Frank Tibor. Bp. 2004. 73-88. 124 Antonio Possevino: Transilvania (1584). Kiad. Veress Endre. (Fontes Rerum Transylvanicarum 3.) Bp. 1913. 255-256.
