Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Balogh Judit-Horn Ildikó: A hatalomépítés útjai: a homoródszentpáli Kornis család története IV/849

Kornis Farkas összességében Mihály bátyjához hasonló tudatossággal és intenzivitással terjeszkedett, és csak azért tűnik testvéréhez képest jóval kevésbé agresszívnak, mert közjogi méltósága a dúlásnál és a fegyveres foglalásnál finomabb eszközök használatát is lehetővé tette számára. Királybírói tisztét55 egyedülálló tehetséggel és találékonysággal a legteljesebb mértékig felhasználta arra, hogy minden elképzelhető módon növelje birtokait és befolyását. Többször is megpróbálta megadóztatni a lófőket, akik viszont büszkén vigyáztak adómentességükre, és semmiképpen sem kívántak fizetni.56 Kornis a képében eljáró alkirálybírák révén 1589-1590-ben több kísérletet tett arra — különösen azokban a falvakban, ahol birtokait kívánta növelni —, hogy megtörje a lófők ellenállását. Érdekes, hogy ehhez jobbára éppen szintén lófő rendű alkirálybíráit használta fel, legtöbbször Fosztó Imrét.57 A lófő-szabadság megsértése volt a központi témája annak a pernek, amely szintén 1590-ben zajlott, és kőrispataki lófők voltak a főszereplői. Noha a szék döntése értelmében az adót a székely főembereknek és a lófőknek is be kellett volna fizetniük, ők ezt a döntést a székely szabadságra sérelmesnek találták. Úgy ítélték meg, hogy a szék vezetése, illetve maga Kornis Farkas, a lófő-szabadságot semmibe veszi. Mindezt panaszlevelükben megírták Báthory Zsigmond fejedelemnek is. Ezután Kornis, mint királybíró, a be nem fizetett adók 55 Királybíróként nagyon sok perben megjegyezték nevét, még akkor is, ha nevében az alkirálybírók intézkedtek, ami a korszakban a periratok egész sorát tekintve nagyon ritkának tartható. 56 KmOL Protokollumok II/2. F. 633/11 51 Fosztó Imréről, Kornis Farkas Bardóczszéki klienséről, vicekirálybírájáról később lesz szó.