Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
A hajdúk úgy látták, hogy ha a kérésüket nem teljesítik, akkor Magyarország Bulgária és Görögország és más (a törökök által bekebelezett) államok sorsára fog jutni. Nyáry Pál azonban nem adott igazat nekik, a császárt érintő vádakat elutasította, és hivatkozott a bécsi béke pontjaira, amelyeket nemcsak az uralkodó, de a szomszéd országok is megerősítettek. Az országos ügyek rendezését az összehívandó magyar diétára utalta, ahol azokat majd megfelelő módon orvosolhatják. A személyes és csoportos sérelmeket mind megoldhatónak ítélte, de nem egy felkelés, hanem a magyar rendek intézkedései alapján. Még a követelt Kálló várát is, amelyet nem adtak át a hajdúknak, megszerezhetőnek tartotta, és felajánlotta a közvetítését. A békés kibontakozás feltétele azonban csakis az lehetett, hogy azonnal tegyék le a fegyvert. Homonnai magyar fejedelemségéről azonban nem írt semmit.13 2 A fenti hosszú idézet megerősíti azt a véleményt, hogy Homonnai ez időben már nem tekintette magát sem trónkövetelőnek, sem Bocskai örökösének, a hajdúk akarták csupán kierőszakolni, hogy elfogadja a fejedelmi címet. Ezekben a napokban pedig már Kassán is bizonyosak voltak abban, hogy Homonnai nem működik együtt a „királyválasztó istentelen" emberekkel.13 3 Mátyás főherceg, aki ismét megrótta bátyját, miért nem reagál semmit sürgető leveleire, szintén kiemelte: Homonnai már lemondott arról, hogy „naggyá" legyen.134 Úgy tűnik, hogy Homonnai végleges visszalépését az kényszerítette ki, hogy nevével indítottak hajdúfelkelést. Amikor azonban már úgy érezhette, hogy a Habsburg uralkodó kegye biztosított számára, és reménye lehetett erdélyi igényei teljesülésére, akkor a török lázításra fegyvert fogó hajdúk mozgalma romokba döntötte minden reményét. Bécsben kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a Kelet-Magyarországon történteknek, ezért a magyar urak közül néhányat (Nádasdy Tamást, Hagymássy Kristófot, Erdődy Tamást és Istvánffy Miklóst) még novemberben magához rendelte Mátyás főherceg, hogy megbeszélje velük a teendőket.13 5 A második hajdúfelkelés lecsendesítésében a legaktívabb szerepet végül Báthory Gábor játszotta. Mind Erdélybe, mind Kassára jelentette, hogy az országgal akar élni, vagy halni, senki se gondoljon róla semmi rosszat.13 6 Eleinte minden levelében a katonai megoldást szorgalmazta, mire azonban Tokajhoz ért, Egerből az ottani pasa, Ali világosan megírta neki, hogy ha háborúra viszi a dolgot, a török csapatok ellene fognak küzdeni: „Értve nagyságod az hajdúságra neheztelvén és ellenek indult volna. Nagyságod, vitézlő fiam, úgy értse meg, az hajdúságnak gyűlése[i] sem nagyságodnak, sem az magyar nemzetségnek ártalmára nincsenek, nem lesznek. Mi is, az Úristen őfelsége tudja, hogy magyar nemzetségnek 132 L. a 129. jegyzetet. 133 EOE V 559-563. Nr. LXXXVI. Kassa, 1607. 11. 12. Forgách Zsigmond és Dóczy András Rákóczi Zsigmondnak. Ugyanezt írja Homonnai is Rákóczinak: Torma K: Okmányok i. m. 141-142. Ungvár, 1607. 11. 13. Homonnai Rákóczi Zsigmondnak. 134 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 153. Konv. C. (1607. XI.) fol. 45-47. Bécs, 1607. 11. 16. Mátyás főherceg II. Rudolfnak. 135 Komáromi A.: Az 1607-iki hajdulázadás i. m. 241-242. Bécs, 1607. 11. 22. Nagymihályi Ferenc magyar királyi titkár Thurzó Györgynek. 136 Torma K: Okmányok i. m. 134-135. Ecsed, 1607. 11. 05. Báthory Gábor az erdélyi rendeknek; EOE V 563-564. 1607. 11. 12. Tokaj, 1607. 11. 12. Báthory Gábor Lónyay Istvánnak.
