Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
visszavonulásra bírni a lázadókat.129 Az eddig ismert tárgyalási anyag mind az ináncsi táborban lefolyt találkozó során, tehát december végén keletkezett.130 Feltételeznünk kell, hogy a hajdú táborban korábban is készültek a felkelés okait számba vevő okmányok, amelyek Nyáry számára vitaanyagul szolgáltak. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hur\garica anyagában található például egy datálatlan Postulatum. Eszerint a hajdúk a sérelmeiket artikulusokba szerkesztették, a Postulatumot pedig magyarázatként, értelmezésként csatolták a pontokhoz. Nem lévén feladatom e tanulmányban a hajdúfelkelés történetének feldolgozása, csak a témám számára legfontosabb részletekre térek ki. „Mivel penig, hogy az Úristen bennünket föltámasztott, bizonyos okbúl tudni illik, az kiket az artikulusokban nagyságtoknak és ti kegyelmeteknek specifikáltunk. Az Úristen penig gyakorta az kicsinyek által nagy dolgokat szokott véghez vinni. Azokért ezt kívánjuk nagyságtoktól, és ti kegy elmetektűi, hogy nemzetségünkből való fejedelem légyen. Az penig oly légyen, az ki igaz keresztény szeretője, [meg]váltója és oltalmazója. Oka ez, mert akárki is az maga nemzetéhez vonszon, inkább mint idegenhez. Azonképpen az idegen nemzetből való fejedelem, hogysem jóakarattal, gondviseléssel az alatta valókhoz olyan nincsen, mint az maga nemzetéhez, nem csak sok históriákból bizonyos, hanem az magunk példája is eléggé taníttat bennünket. Ezután aztat az német fejedelmet fejedelmünknek ösmerni nem akarjuk. Egy az, hogy mert országunknak és nemzetünknek immár nem csak egyszer violálta [rontotta] meg, az mint ez bizonyosság nélkül szűkelkedik, más az mert bálványozókért, mint hogy hitünknek nem szeretője, azonképpen veszedelmünknek kívánója és keresője. Az mint ez mind Begiojoza [Giacomo Barbiano Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány a Bocskai-felkelés idején] szolgája által való cselekedetekből, s mind penig az bécsi végzésnek fel bontásából (kirűl artikulusokban emlékeztünk) meg tetszik. Mivel hogy penig Homonnai Bálint urunkat őnagyságát arra minden Isten ajándékával, másnál illendőbbnek és méltóságosabbnak ítéljük lenni, sőt az boldog emlékezető, és Istenben elnyugodott Bocskay fejedelmünk is mind az keresztényi hitnek tisztaságával, mind ezzel és okossággal, mind hazájokhoz és nemzetséghez való jó akarattal és szeretettel az ország gondviseléséhez aptiorbnak [alkalmasabbnak] és sagaciorbnak [okosabbnak] ítélte, egyebeknek, sőt az erdélyi fejedelemséget is ugyan testamentumban is neki hatta, kívánjuk nagyságtoktól és ti kegyelmetektől, sőt nagyságtokat és kegyelmeteket kérjük is, hogy nagysága helyett mást ne csak, hogy ne válasszon, hanem heresevel [haeres = örökös] is azon legyen, hogy őnagysága ettűl az szent tiszttől ne iszonyodjék, hanem nemzetségének, és hazájának ilyen szükségben és veszedelmes állapotjában fejedelmi tiszttel és hivatallal is örömest szolgálni akar is. Mert nagyságtok és ti kegyelmetek abba bizonyos legyen, hogy mi ez mellűi és szükséges, és méltóságos kívánság mellől, különben el nem állunk, hanem ha mind egy lábig meghalunk."131 129 Komáromi A.: Az 1607-iki hajdulázadás i. m. 238-240. Jaszov, 1607. 11. 10. Nyáry Pál a hajdúknak. 130 Majláth Béla: A hajdúk kibékítési kísérlete Ináncson. Bp. 1882. 131 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 153. Konv. C. (1607. XI.) fol. 9. Dátum nélkül.
