Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
fogják elfogadni, Báthory Gábor esélyei rokonával, Zsigmonddal szemben csekélyebbnek tűntek. Legalábbis erre utal, hogy Forgách Zsigmond is elkezdte „ijesztgetni" Rákóczi Zsigmondot Kassáról Homonnai jó török kapcsolataival, aki szóvá is tette ezt a pálfordulást. „Hogy te kegyelmed Homonnay uramat török császár kedvével biztatja, engemet mintha ijesztgetne. Én az Úristennel a felséges római császár urunk ő felségével, atyafiaival bátorítom magamat; azokat is szolgálok, míg az Úristen éltemet adja, az én kicsiny állapotom szerént." Érezve, hogy Forgách Zsigmond nem támogatja, szinte cinikusan vetette neki oda: „De hogy kegyelmednek ez is legyen hírével: Báthory Gábor uramtól érkezvén Bethlen Gábor uram, Huzt, Keővárral kénálván Báthory uramat Homonnay uram, ellenünk felkelne. így értse kegyelmed."11 7 Tíz nap múlva Rákóczi ismét beszámolt Forgáchnak Homonnai újabb lépéseiről: „Homonnai uram új szívet vévén az kegyelmed minekünk írt leveléből, melyet az ő kegyelme szolgája ide hozván, pecsétit fölvonván, fenyegetőképpen ejti kegyelmed írását. Huztban, Keővárban megoltalmazza. Töröknek is hogy nagy szerelme volna hozzá, kire énnekem sem szükség immár megfelelnem." „Az is ártalmas, ha úgy vagyon, mégis Homonnay uram az törököt izgatná; vagyon ilyen hír, kit én noha nem hihetek, de a hír megvagyon; magyar módra hordják a debreczeniek a török követeket; kegyelmednek tisztiben vigyázása lehet kegyelmednek. Én semmit nem tartok Homonnay uramtól; az Úristen azon, aki régen volt, Jónást a hal gyomrában is megtartotta, az Úristen oltalmában vagyok. Csak szintén az őfelsége császár urunk akaratjára nézek, az én tehetségem szerint, kívánságom szerént szárnyon mennék helyemre."118 Mint fentebb utaltam rá, Prágában már augusztus elején elterjedt a hír, hogy Rákóczi lemondásáról tárgyal Báthory Gáborral, és így nem csodálkozhatunk azon, hogy az idős nagyúr birtokaira való visszatérésének vágyát madár hasonlattal refrénszerűen egyre többet hajtogatta. A nyugodt visszavonulásra azonban Rákóczinak nem volt módja, terhes hivatalának utolsó hónapjait nagyban megnehezítette a hajdúk újabb felkelése. A magyar történetírásban második hajdúfelkelésként ismert mozgalom természetesen nem a semmiből robbant ki, a nyugtalanságnak hónapok óta kitapintható jelei voltak.11 9 Bocskai István haláláig nem oldódott meg teljességgel a hajdúk letelepítésének kérdése, ugyanakkor hatalmas zsoldösszeg maradt számukra kifizetetlen. Az elégedetlen hajdúk bár kétélű fegyvert jelentettek a trónkövetelők kezében, a rászorulók számára ugyanakkor gyorsan mozgósítható haderőt képeztek. Úgy a kortársak, mint később a történetírás számára ismert volt, hogy a hajdúk kapcsolatban álltak az oszmán hatóságokkal, különösen Ali budai beglerbéggel is. E viszonyrendszerre vonatkozik egy dokumentum, amely szerint Nagy András és a többi hajdúkapitány az akkori nagyvezírhez, Kujudzsu Murádhoz fordultak a telepítést megelőzőleg. Az eddig feltárt két szö-117 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 152. Konv. C. (1607. VI-VIII.) fol. 83. Gyulafehérvár, 1607. 08. 17. Rákóczi Zsigmond Forgách Zsigmondnak; EOE V 540-542. Nr. LXXV1. 118 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 152. Konv. C. (1607. VI-VIII.) fol. 117-120. Gyulafehérvár, 1607. 08. 27. Rákóczi Zsigmond Forgách Zsigmondnak; EOE V 542-546. Nr. LXXVII. 119 A felkelés körülményeire: Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben. (Hajdúsági közlemények 13.) Hajdúböszörmény 1984. 8-9.
