Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
vegváltozatból kiderül, hogy a Szolnok megyei elpusztult falvakat kérték a szultántól, mégpedig azzal a feltétellel, hogy sohase kelljen adót fizetniük vagy más szolgáltatást végezniük, azonban ha a szultán a Habsburgok ellen hadakozik, fizetség nélkül csatlakoznak a török sereghez.12 0 E fontos okmány dátuma a kiadott példányon hiányos, az év kimaradt, a hónap, nap azonban jelezve volt: szeptember 22. Az általam ismert kiadatlan szövegváltozaton sincs pontos évszám, csak „anno 1015", amit később 1605-re változtattak, nem értvén, hogy muzulmán évről van szó. A datálással kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy a szöveg bevezetője szerint a hajdúk köyeteiket ahhoz a Murád pasa nagyvezírhez küldték, aki 1606. július 3-án érkezett Belgrádba, majd 1607. május 30-án ünnepélyesen vonult be Isztambulba. Jelen pillanatban nem dönthető el, milyen módszerrel oldjam fel a dátumot. Egyelőre munkahipotézisként feltételezem, hogy a kérdéses okmány, 1606 szeptemberében keletkezett. A dokumentum szerint ugyanis a hajdúk nem elégedtek meg Bocskai István ígéretével, hanem olyan biztosítékot kívántak szerezni, amely a kialakuló „Hajdúság" valós urával erősíttette meg a megszállt terület feletti jogaikat. Az első adatok arra nézve, hogy a hajdúság között nagy a nyugtalanság, Bosnyák Tamás füleki kapitánytól származnak még 1607 júliusából. A mozgalom központja Debrecen volt, és a törökök az első lépésektől kezdve biztatták őket. Nem véletlen, hogy októberben, amikor nyílt lázadás tört ki, az egyik követelés Homonnai királlyá választása lett, hiszen az adatok szerint már júliusban kapcsolatban volt három politikai tényező: egyrészt a hajdúk, akik ettől a mozgalomtól várták a Bocskai által nekik adott ígérvények teljesülését; másrészt Homonnai, akit fegyveresen is támogattak volna az erdélyi trónküzdelemben; harmadrészt a törökök, akik a zsitvatoroki béke megerősítését, esetlegesen számukra kedvező módosítását kívánták elérni, és rákényszeríteni Prágát és Bécset a szerződés ratifikálására.12 1 Miskolczi Nagy András hajdúgenerális október elején személyesen is tárgyalt Ali budai pasával, és a kassai királyi biztosok szerint „ott az hajdúk képében hívséges szolgálatát ajánlva az pasának, nagy jóakarattal látták és meg is ajándékozták, és így bocsátották vissza. Onnan megérkezve mindjárt pösögni keztek az hajdúk Debreczenben, az nagyságod — írták Rákócai Zsigmondnak — birtoka alatt, és egynehány hajdú hadnagyok egyben ütütték magokat és zászlót is emeltek."12 2 Eleinte bizonytalanság volt, pontosan miért is kezdődött a mozgalom, a magyar nagyurak véleménye azonban egységes volt velük szemben: akár fegyveresen is le akarták csendesíteni a felkelést.12 3 Nagy András és Elek János világosan kifejtették Rhédey Ferenc váradi kapitánynak, hogy ők sem Magyarország, sem Erdély ellen nem készülnek, elhatározták azonban, hogy „mi soha többé németet nem uralunk, hanem azt uraljuk, aki magyar fejedelemmé lé-120 MOL, R 315, Török iratok, Nr. 5.; egy másik szövegváltozata: Szilágyi S.: Rozsnyai Dávid i. m. 46. (1606. 09. 20.) 121 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 152. Konv. C. (1607. VI-VIII.) fol. 21., fol. 36. Fülek, 1607. 07.18 és 23. Bosnyák Tamás füleki kapitány Kollonics Szigfridhez; Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen 1969. 63-71. 122 E qE y 550-551. Nr. LXXX. Forgách Zsigmond és Dóczy András Rákóczi Zsigmondnak 123 Uo. 551-552. Nr. LXXXI. Ecsed, 1607. 10. 31. Báthory Gábor az erdélyi rendeknek.
