Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
Teuffei által felajánlandó 300.000 arany („dreymahlhundert tausendt gulden Verehrung zuversprechen") a sejhüliszlámnak, illetve a vezíreknek megteszi a magáét. Végül a perzsa háború és a rebellisek anatóliai felkelése megfelelő adut jelenthetett a portai tárgyalások alatt, így Prágában az is felmerült, hogy egy követet indítsanak a sahhoz is. Hasznosnak ítélték ugyanis, hogy a perzsa uralkodót a béke bizonytalan voltáról biztosítsák, és a harcok további folytatására buzdítsák. A magyar ügyet két egymás utáni országgyűlésen keresztül tervezték és vélték rendezhetőnek. Az elsőt azonnal összehívták volna, amelyen a magyarországi várak feletti hatalom biztosítását, a „gonosz és hűtlen Illésházyval" való leszámolást és végül Erdély helyzetének rendezését tűzték ki célul. Ha ezt a három dolgot sikerül megoldani, amelyre a „hű" Thurzó és más magyar urak reményt láttak, akkor be is lehet zárni a diétát. A második országgyűlést viszont csak a birodalmi gyűlés megtartása után hívták volna össze. Mindezekből tehát egyértelműen kitetszik, a bécsi békében foglaltakat alaposan meg akarták változtatni. A határvárak irányítása feletti konkrét befolyás visszaszerzése ügyében a birodalmi és az örökös tartományok rendjeinek támogatására is számított a császári udvar, és ezeken keresztül akart nyomást gyakorolni a magyar rendekre. A tervezett birodalmi gyűlésre nem személyesen Rudolfot, hanem — az eddigi ellentétek ellenére — Mátyás főherceget javasolták, mint megbízottat. Ezzel a lépéssel akarták kivonni a császár ellenzékének vitorlájából a szelet, mondván, hogy a két testvér között a viszony mégsem ellenséges. Az utolsó gondolatok a háború reményteli folytatásáról szóltak. A császárnak azt ajánlották, hogy személyesen keresse fel Spanyolországot, követségével pedig Velencét és Rómát, és kérelmezze a török elleni háború költségeit, hiszen hamarabb lesz rá szükség, mint azt sokan vélik.7 7 Ali budai pasa és Mátyás főherceg levélváltásából kiviláglik, hogy a fenti tárgyalás időpontjában nemcsak a Haditanács elnöke, hanem maga Mátyás is Prágában volt. Bécsbe való visszatérése után a főherceg már használja is azt a frazeológiát, amelyet a prágai tárgyalás alatt írásba fektettek, és ezek alapján el is kezdte az ott megtervezett diplomáciai lépéseket. Erdély kérdésében is a prágai jegyzőkönyv szelleme volt az irányadó: „de ezt nagyságod [Ali pasa] előtt nem rejthetjük, hogy különböző traktátus, zászló küldés, egyéb ajándékival őfelsége alatta valóinak, úgy mint Homonnainak és Rákóchynak, mely dolog az frigy végezésnek ellene, előnkbe adatik." A főherceg udvarias szavaival nagyon kemény követeléseket fogalmazott meg: „mivel hogy ez békesség ti hatalmasságtoktúl ez felül számlált okokbúl nem igazán, sőt hamisságra lenni láttatik," mégis lépéseket tett a császárnál, hogy a sok keresztény fejedelem segítsége ellenére küldje el követét a Portára. A cukormáz a keserű pirulán az volt, hogy személyesen megdicsérte a pasát, aki tényleg sok mindent megtett a béke érdekében, „csakhogy ennek utána az Erdélyvei és Rákóchyval, Homonnaival, úgy másval szemben praktika ne legyen, úgy hogy az őfelsége alatta valói az őfelségének hűségétől ne hitettessenek, és az végzés ellen az magyaroknak pártját ne fogjátok, és hadakozó népeket, főképen az tatárokat mindjárást el bocsássátok 77 Uo.
