Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
A Prágában ülésező Titkos Tanács 1607. június 6-án tárgyalta a török és magyar ügyeket. A Habsburg testvérek közötti ellentét ellenére a megbeszélésen részt vett az Udvari Haditanács elnöke, Karl Ludwig Graf von Sulz és a prágai Titkos Tanács tagjai, Andreas Hannewald, Leopold Stralendorf (egyúttal birodalmi alkancellár), Hermann von Attems, Georg Siegmund von Lamberg és Karl von Liechtenstein, főudvarmester és morva Landeshauptmann. Az ügyek két nagy csoportra oszthatók: a törökökkel és a Habsburg Házzal kapcsolatos kérdésekre. Mindenekelőtt arra kerestek választ, hogy Hans Christoph Teuffeit elküldjék-e a Portára a zsitvatoroki békeszerződés ratifikálására és az ajándékok átadására? Ezzel összefüggésben állt, hogy visszaköveteljék-e az oszmánoktól Kanizsát, Egert és Esztergomot? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a perzsa-török háború és az anatóliai lázadás tovább fennmaradjon? A magyar ügyet ugyanakkor a Pozsonyba hirdetett országgyűlés és Erdély helyzete köré csoportosították. Végül a Habsburg belügyeket érintve tárgyalták a birodalmi gyűlésen kialakítandó stratégiát is. Annak ellenére, hogy Prágában a háború folytatását tervezgették, a Titkos Tanács egyértelműen azt javasolja a császárnak, hogy — bár ténylegesen vannak a törökellenes fellépésre vonatkozóan kedvezőnek tűnő fejlemények — egyelőre ne folytassa a háborút, hanem csendesítse le a belső nyugtalanságot, a várakat pedig próbálja meg visszaszerezni. Jelenleg — mint vélték — hála a perzsáknak nem a törökök jelentik a legnagyobb veszélyt. Fontosabb, hogy a magyarországi elégedetlenkedőket és a hajdúkat kell ügyesen leválasztani a törökökről. A béke ügyét az egész okmány fenntartásokkal kezelte. A császári követet, Teuffelt el akarták ugyan indítani, ám a megállapodás feltételeit, a kialkudott összeget alaposan le kívánták csökkenteni. Azt szerették volna elérni, hogy a Porta elégedjen meg az egyszeri ajándék, a kialkudott 200.000 arany felével, amely már Budán volt. Nem akartak ennél többet fizetni. Ez persze azzal járt volna, hogy a békét továbbra sem zárják le. Ez része volt a terveknek, hiszen új megbízólevelet adtak volna ki a követnek, amelybe bekerült volna a tiltakozás az oszmánok erdélyi praktikái miatt. A császár környezetében Homonnai és Rákóczi török kapcsolatai, illetve a Porta lépései egy erdélyi fejdelem/vajda megerősítése érdekében a Habsburg ügyekbe való jogszerűtlen beavatkozásnak számítottak. Meg akarták ugyanakkor keresni a módját annak, hogy a háború alatt elveszített várakat, Kanizsát, Egert és Esztergomot visszaköveteljék.7 6 Mivel azonban ilyen kérdésekkel nem léphettek fel a szultán előtt, ezért azt tanácsolták, hogy a követeléseket ne nyíltan a császár nevében, hanem a követ saját véleményeképpen terjessze a vezírek elé. Úgy vélték, hogy a ,b „müsste man eine neue Istruction vndt Credenz uf mehrgedachtem herrn Teuffei verfassen, dorinnen des Türckhen undt seiner Bassa neue Úberstrettungen der Friedens, wie auch die mit dem Humenaj (=Homonnai) undt andere in Sibenhürgen getriebene falsche Practiken erzeltt, abschaffung undt bestraffung, vom Sultan begertt, undt schliesslich waill Crafft des Friedens Capitulation Euer M. die Restitution Canischa undt andere Punct an der Porte, durch die Absendung zuwerben, vorbehalten, uff dasselbe Fundament umb Erla, Canischa undt Gran Ansuchung gethan werde." ÖStA HHStA Turcica Kt. 91. 1607-1608. Konv. 1. fol. 80-85. Prága, 1607. 06. 6. A Titkos Tanács jelentése a császárnak.
