Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Albert B. Gábor: A magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom a két világháború között I/63
kijelentette, a Magyar Paedagogiai Társaságnak kötelessége, hogy Külföldi Tankönyvügyi Bizottsága révén folytassa a hibás tankönyvek kijavítása érdekében folytatott munkát.5 2 Szily Kálmán, a VKM államtitkára 1934. szeptember 28-án tájékoztatta a Szellemi Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnökségét a külföldi tankönyvek ügyében 1934 január óta tett intézkedésekről.5 3 A VKM intézkedett arról, hogy egy-egy szakember egy-egy ország tankönyvét áttekintse abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e Magyarországra nézve téves vagy szándékosan torzító adatokat, tényeket. A német tankönyvekről Allbauer Gyula, a francia tankönyvekről Baráth Tibor,54 a finn munkákról Kövesi Magda, az észt könyvekről Fazekas Jenő, a lengyel munkákról Surányi Júlia készített lelkiismeretes szakmai jelentéseket. A délszláv tankönyveket Kniezsa István folyamatosan dolgozta fel. Az Egyesült Államok tankönyveit Bartos Fülöp nyugalmazott kereskedelmi akadémiai tanár tárta fel, és folyamatban volt a cseh tankönyvek elemzése is. Megállapodás született a Holland Történelmi Bizottsággal, s e megállapodás értelmében kijavították egy földrajz tankönyv hibás adatait. Szily szerint az olasz szerzők is készségesek voltak. Két tankönyvíró ígéret tett a tankönyvben előforduló hibák kijavítására. Németországból és Izlandról is ígéret érkezett a kifogásolt magyar vonatkozású részletek korrigálására.5 5 Ugyanakkor Domanovszkynak az MTA-hoz írt 1936. május 20-ai levele56 — melyben a tankönyvrevízióval kapcsolatos véleményét összegezte — arról tanúskodik, hogy ő maga sem tartotta elegendőnek az eredményeket, mivel szerinte 1932 óta a tankönyvrevízió érdemben nemigen haladt előre. A Casaresformula — amely egyébként ma is érvényben van — Domanovszky szerint mégsem hozta meg a várt kézzelfogható eredményeket, különösen a szembenálló országok között, hiszen az, hogy egy-egy ország történetének mekkora terjedelmet szánt valamely külföldi állam tankönyve, a nemzeti tantervtől függött. Domanovszky jól látta, hogy nem a kis nemzetekkel van a probléma, hanem a nagyokkal, akik saját történetükkel egyszersmind a világtörténelmet is közvetítették diákjaiknak. Ezért aztán Domanovszky szerint sem az 1932. évi hágai, sem az 1934. évi bázeli kongresszus nem vitte előbbre az ügyet. Míg a hágai kongresszuson a sok moralista és pacifista jelenléte akadályozta a konkrét szakmai előbbrelépést, a bázeli kongresszus már a kiéleződő francia-német ellentét jegyében zajlott. Levelében Domanovszky kiegyezést javasolt valamelyik utódállammal. Mivel azonban a Romániával való megállapodásra nem látott esélyt, úgy vélte, Csehszlovákiával vagy Jugoszláviával kell — a francia-német megegyezés mintájára5 7 — megkísérelni az együttműködést. 52 Magyar Paedagogiai Társaság 1932. január 23-ai ülése. Néptanítók Lapja. 1932. február 1. 107-108. 53 Szily Kálmán levele a Szellemi Együttműködés Nemzeti Albizottságának elnökségéhez (1934. szeptember 28.). MTAKK Ms 4519/88. 54 Baráth levelei Domanovszky hoz. MTAKK Ms 4523/99-145., Ms 4523/146-167. és Ms 4523/ 168-191. 55 L. 53. jegyz. 56 Domanovszky levele a Magyar Tudományos Akadémiához (1936. május 20.). MTAKK, Ms 4519/89. 5| 1932-ben a hágai Nemzetközi Történelemoktatási Konferencián a németek jelentették be, hogy Pierre Renouvin, a Sorbonne tanára vezetésével párizsi, berlini, strasbourg-i és bonni egyete-
