Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
levéllel, amelynek elfogadható pontjaiból szerkesztette a szultáni kancellária az ahdnámét. Bár jelen esetben a kiadott változatok mind hiányosak, a tartalomból megállapítható: Rákóczi Zsigmond végleges megerősítése érdekében ugyanígyjártak el. Úgy tűnik, hogy ez a kérelemlevél az első ilyen típusú okmány-változat a 17. századból, és utóbb példája lett a későbbieknek.7 4 Altalános rendelkezései közül a legfontosabb, hogy a Székely Mózes megerősítésekor (1603) tíz évre elengedett adót, amelyet 10 ezer aranyban határoztak meg, az ország pusztulása miatt újabb húsz évre engedje el a szultán. Ugyanakkor több Temesvár felőli határvár visszaadását is kérelmezték. Az Erdély feletti uralom legitimációjának kérdését Illésházy István fentebb idézett szavai adják legjobban vissza. A szabad választás történelmileg nem igazolható, de a törökök érdekeire is figyelemmel kellett lenni. Maga Bocskai is meg akarta (már 1605-ben) fejedelmi székét — a török beiktatás mellett — a magyar királlyal is erősíttetni. Halála után az összes trónkövetelő ezen az úton haladt, csak az volt a kérdés, hogy ki, mikor és milyen mértékben exponálja magát az egyik vagy a másik oldalon. Látható ugyanakkor, hogy 1607 májusára eltérő vélemény fogalmazódott meg Bécsben és Prágában mind a törökökkel szembeni magatartást, mind a béke kérdését, mind pedig Erdélyt illetően. A prágai udvar gyűjtötte és rendszerezte az adatokat arra nézve, hogy egyáltalán van-e értelme a zsitvatoroki megállapodás ratifikálásának? Fennmaradt egy 18 pontból álló lista, amely részletesen kifejti, hogy a béke csak az ellenfélnek kedvez, és azt sugallja, ami Rudolf császár körében a legnépszerűbb vélekedés volt, hogy folytassák a háborút. A béke kérdését eleve úgy tárgyalta, hogy az egyedül a „lázadók" (Bocskai hívei) fellépése következtében jött létre, amelyet, ha a szultán elhunyna, utóda úgy sem tartana be. Erdélyre ugyanakkor külön figyelmet fordítottak, hiszen a béke fenntartja a magyarok kapcsolatát a törökökkel, akik a fejedelemség megerősítését továbbra is a szultántól várják („die confirmation vom Türggischen Khaiser begehrt"), sőt, azok nemcsak fejedelmet, hanem királyt akarnak kinevezni („nit allain zum einen fürsten, sondern gar Khünig zu investiren"), pedig a békeszerződés szerint Erdély a Magyar Koronához tartozik („Siebenbürgen der Cronn Ungern blaiben soll"). Mindezek mellett kifejeződött a prágai udvar elégedetlensége a bécsi béke egyik legnagyobb vívmányával szemben is, minthogy a magyarországi határvédelmet (néhány kulcsfontosságú erőd kivételével) a magyarok kezébe adták. Biztosra vették Prágában, hogy az új stratégiai pozíciókat a magyarok az uralkodó elleni lázadásra használják majd fel. Meggondolandó volt tehát a reménybeli spanyol segítség a háború folytatására, illetve az, hogy béke esetére az 1603-tól Isztambul ellen hadakozó perzsák egyedül maradnak az Oszmán Birodalom ellen.75 74 ETA III. 324-328.; Szilágyi S.: A Rákócziak kora i. m. 85-89.; Liber annalium i. m. 140-263. (Azonos tartalommal, csak másképpen rendezve); Andrei Veress: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei §i Tárii-Románe§ti. VIII. Bucure§ti 1935. 40-41. Nr. 37. (Ez utóbbi nagyon hiányos.) 75 ÖStA HHStA Turcica Kt. 91. 1607-1608. fol. 69-71. Prága, 1607. 05. 29. „Türckische neue Pracktiken."
