Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
tás jogát, azt kell elfogadniuk uruknak, akit a magyar uralkodó választ. Nem reménykedhet senki, hogy Bocskai diplomája szerint elfoglalhatja a trónt, mert az erdélyi uralomra vonatkozó okmány csak a fejedelem életében volt érvényes. Maga Bocskai sem volt választott fejedelem, hiszen erőszakkal vette kezébe az országot. Ne a törököktől, hanem a Magyar Királyság koronás uralkodójától várják a segítséget, és arra se hivatkozzanak, hogy a kényszer vitte őket Bocskai és Rákóczi megválasztására, hiszen most már nincs ilyen tényező: várják ki csendesen a királyi döntést.7 0 Homonnai bizonyára abban reménykedett, hogy korábbi hűségéért és türelméért Rudolf császár- és királytól megkapja végre Erdélyt; ezért — úgy tűnik — nem vette át a szultáni uralkodói jelvényeket. Rosszakarója, a Báthory Gábor köré gyülekező másik trónkövetelő párt hangadója, Imreffy János már mindenfelé híresztelte, hogy Homonnai a rozgonyi titkos megállapodás értelmében le is mondott a fejedelmi címről, és a magyar királytól ezért elnyerte Husztot és Kővárt. Bizonyára volt ilyen pont is a megállapodásban, de ez nem a végleges döntést jelentette, hiszen — mint látszik — Homonnai semmiről sem mondott le, csak a várakozás kínjait megélve várta a király pozitív döntését.7 1 Rákóczi Zsigmond ugyanakkor egy követségen keresztül kívánta hűségét kimutatni a császár és király iránt, ezért olyan embert választott e feladatra, akit Rudolf is elfogadhatónak tartott, a mindvégig Habsburg-hű Sennyey Pongrácot. A követ megbízólevelét 36 erdélyi előkelő írta alá és pecsételte meg. A rendek mellett maga Rákóczi is leveleket küldött mind a császárnak és magyar királynak, mind pedig Mátyás főhercegnek, elnézést kérve, hogy eddig nem volt alkalma személyesen jelezni hűségét a „koronás urához".7 2 Ahogy eddig is látható volt, minden trónkövetelő logikusan egyszerre két irányban, mind az oszmánok, mind a Habsburgok felé próbálkozott. Mivel a szultáni kinevező okmány, a berát önmagában nem volt elégséges a fejedelemség pozíciójának tényleges betöltésére, a május 12-re összehívott szűkebb létszámú értekezlet úgy döntött, hogy a szultánhoz fordulnak a szerződéslevél, az ahdnáme Rákóczi számára történő kiadása érdekében. Rákóczi ezért Sennyeyvel egyidejűleg 1607. május 20-án Veres Dávidot és Michael Weisset követségbe küldte a Portára.73 A kérelemlevél — sajnos dátum nélkül — több példányban is fennmaradt. Legfontosabb mondanivalója az, hogy a szultán annak adja a fejedelemséget, akit az ország választ. A szerződéslevél kiadását pedig mindig az erdélyiek kezdeményezték a rendek által aláírt és lepecsételt kollektív kérelem-70 MOL, MKA, E 196, Archívum familiae Thurzó 18. csomag Fasc. 74. fol. 68-69.; kiadása: Komáromi A.: Rákóczi Zsigmond i. m. 292. Bécs, 1607. 05. 13. 71 Komáromi A: Rákóczi Zsigmond i. m. 290-292. „Datum ex insula mea Lakorriensi," 1607. 05. 04. Homonnai a kassai királyi biztosoknak. Nem értek egyet Trócsányi véleményével, miszerint Homonnai elzárkózott volna a törökök közeledtétől. Trócsányi Zs.: Rákóczi Zsigmond i. m. 99. 72 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 152. Konv. A. (1607. I-V) fol. 106-107. Gyulafehérvár, 1607. 05. 26. Az erdélyi rendek megbízólevele Sennyey Pongrácnak; EOE V 337. Nr. LEX. 73 Liber annalium raptim scriptus per Michaelem Veyss. Chroniken und Tagebücher. Bd. II. Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó. V Hrsg. Julius Gross. Brassó 1909. 200.; EOE V 336.; Mika Sándor: Weiss Mihály. Egy szász államférfiú a XVII. századból. (Magyar Történelmi Életrajzok) Bp. 1893. 91.
