Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jung Chang, Jon Ilalliday: Mao. Az ismeretlen történet (Ism. Jordán Gyula) III/800

kutatások és az elméleti megközelítések alapján nemcsak periodizálja a nemzeti identifikáció történeti irányait, hanem pragmatikus megoldási javaslatokat is tesz, amelyek hangsúlyozottan figyelembe vehetnék a regionalizáció és a társadalmi térszerkezet specialitásait. Méltó helyre, a kötet végtanulságait összefoglaló, mérceadó helyre került Stefan Sutaj -Zlatica Sáposová: Problémy identity mensinovych Mad'arov na Slovensku c. tanulmánya. A szlovákiai magyarok Magyarországgal mint anyaországgal kapcsolatos érzései — szögezik le a szerzők — jelentős változáson mentek keresztül: „Fokoztosan kialakult [a magyarokban] az identifikáció jelensége azzal az államalakulattal szemben, amelyben éltek. Ezek a folyamatok különösen a 20. század második felében erősödtek fel, miután a kommunista rezsimek képviselői hangsúlyozták, hogy a kisebbségi probléma annak az államnak a belső ügye, amelyben a kisebbségek élnek." (176.) Ez a megállapítás (több más mellett) nemcsak a szlovákiai magyar társadalom objektív ismerete miatt, hanem annak reális jövőképe miatt is fontos lehet, mert egyrészt valósabb alapot képezhet a politikusok számára a társadalommal való együttműködésben, másrészt a hazafiatlanság vádja is cáfolható vele. Úgy tűnik a kötet alapján, hogy van kedv és szándék együtt dolgozni, van közös kulturált hang magyar és szlovák történészek között, s vanak civilizált érvek a gondolatok megtámogatáshoz. Amiként arra is példa a gyűjtemény, hogy a kétnyelvűség nem probléma, hanem megoldható kihívás - lévén mind a tizenhat tanulmány szlovák és/vagy magyar, de legalább angol nyelvű rezümével ellátva. Vajda Barnabás Jung Chang, Jon Halliday MAO. AZ ISMERETLEN TÖRTÉNET Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, 878 o. A „nagy kormányosról" szóló legújabb biográfia mondanivalója a következő mondatok között helyezkedik el: „Mao Ce-tung, aki évtizedeken át teljhatalommal uralkodott a Föld lakosságának egynegyede fölött, jóval több mint 70 millió ember békeidőben bekövetkezett haláláért felelős, és ezzel túltesz minden XX. századi politikai vezetőn." A mű záró mondata: „Mao arcképe és holtteste mindmáig uralja a Tienanmen teret a kínai főváros szívében. A mai kommunista rendszer Mao örökösének tekinti magát és a Mao Ce-tungot övező legendát konokul tovább élteti." A nyitó és záró mondatok közötti 690 oldal szemléletéről és célkitűzéséről már ezek a sorok is nagyon sokat elárulnak. Mítoszrombolás, a Kínában, de a világban is Maóról kialakított kép és legendák eltávolítása, és a szerzők által hitelesebbnek, a valóságnak megfelelőbbnek gondolt életpálya ábrázolása volt a céljuk. A nyugati nyelvterületen ennyire részletgazdag, számos ismeretlen mozzanatot felszínre hozó, ugyanakkor nagyon sok ismert eseményt, állítást átértékelő vagy megcáfoló életrajz még nem született Maóról. A házastárs szerzőpáros ismertebb tagja a Kínában született Jung Chang, akinek nevét a világszerte sok millió példányban eladott bestsellere, a Vadhattyúk tette ismertté, amelyben három generáció asszonyának huszadik századi megrendítő sorsát mesélte el. Chang a „kulturális forradalom" alatt rövid ideig vörösgárdista volt, majd többféle szakmában dolgozott, míg végre elvégezhette az egyetem angol szakát. 1978-ban kijutott Angliába, ahol a Kínai Népköztársaságból elsőként szerzett doktorátust nyelvészetből. A férj, Jon Halliday történész, de nem Kína a szakterülete. Egyebek mellett szerzője A political history of Japanese colonialism című kötetnek, társszerzője egy koreai háborúról szóló kötetnek és ő gondozta Enver Hodzsa emlékiratainak angol nyelvű kiadását. Elsősorban orosz és más nyelvek ismeretével járult hozzá számos forrásanyag feldolgozásához, interjúk elkészítéséhez. A szerzők egy évtizednyi kutatómunkával készítették el a művet, amelynek során szinte elképesztő mennyiségű forrásanyagot és másodlagos irodalmat dolgoztak fel. Tíz ország levéltáraiban kutattak Albániától, Bulgáriától, az Egyesült Államokon és Oroszországon át Tajvanig. Ezek mellett bejutottak kínai levéltárakba is, de ezeket érthető okokból nem nevezik meg. Ezenkívül 38 országban mintegy 360 egyénnel készítettek interjút, akik közül számosan személyes tapasztalatokkal rendelkeztek Maóról. Érthető módon a legnagyobb számban kínaiakat szólaltattak meg, köztük Mao családtagjait és rokonait, barátait és munkatársait, a személyzet tagjait stb, va-