Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Regionálna a národná identit a v Mad'arskej a Slovenskej histórii 18-20. storocia (Ism. Vajda Barnabás) III/798
„A történész bizottságok működésük egyik célját abban jelölték meg — fogalmazzák meg a kötet küldetését a társszerkesztők, Szarka László és Stefan Sutaj —, hogy a közös történelem interpretációjában törekedjenek az azonos és hasonló jelenségek, folyamatok feltárására, s azokat nyílt szakmai viták keretében elemezzék, s ezzel járuljanak hozzá a történelem esetenként eltérő, de alapvetően toleráns értelmezéséhez [...], annak reményében, hogy tevékenységünkkel a fiatal nemzedék történelemfelfogását is alakíthatjuk és befolyásolhatjuk." Ahhoz képest, hogy egyes történészek a közös történelem gondolatát is elutasítják (nem is beszélve a laikus közvéleményről, amely nem is igen tud róla), a közös történelem közös értelmezésének gondolata bátor próbálkozásnak számít, és meg kell mondani, hogy sikeresen történik e lapokon, amire a kötet szerzőgárdája is garancia. A társzerkesztők egy-egy írásán kívül Soós István, Peter Kónya, Mária Kohútová, Varga Pál S., Milan Podrimavsky, Dusán Skvarna, Kiss Gy. Csaba, Vladimír Seges, Iván Halász, Anna Divicanová, Zeidler Miklós, Kovács András, Valuch Tibor, Tomka Miklós és Zlatica Sáposová tollából olvashatunk összesen tizenhat tanulmányt. Soós István a Hungarus-tudat átfogóbb boncolgatásával adja meg a kötet alaphangját, Értelmiségi minták és a Hungarus-tudat c. írásában. A további tanulmányok egy része partikuláris problémákat érint, mint pl. Peter Kónya tanulmánya: Uhorské vlastenectvo elity slovenského pővodu v období protihabsburskych povstaní, amely a nemzettudat és az identitás bonyolult összefüggéseit etnikai, nyelvi, vallási és patrióta vonatkozásban is kimutatja. Amiként ugyanerről, a szlovák-magyar kapcsolat hihetetlenül finom kapcsolatairól szól Mária Kohútová-. Trnava-slovensky Rím, Milan Podrimavsky: Martin-azyl, pevnost', Iván Halász: Tzv. lojálni Slováci v dualistickom Uhorsku, Kovács András: Zsidó csoportok és identitásstratégiák a mai Magyarországon és Valuch Tibor: A nemzeti azonosságtudat néhány sajátossága Magyarországon 1945 után c. kiváló dolgozata is. Az írások másik csoportja a nemzetfogalmat, annak tudati megnyilvánulásait járja körül a szlovák-magyar reláció különböző dimenzióiban. Ezek közé tartozik Anna Divicanová: Varinty regionálnej a lokálnej identity és Tomka Miklós: Nemzeti és vallási identitás a 20. század végi Szlovákiában és Magyarországon c. dolgozata mellett Dusán Skvarna: Lojalita v kontexte etnicity a nacionality a slovenská politika v rokoch 1848/1849 c. tanulmánya; az utóbbi nagyon érthetően ábrázolja „egy nem magyar 1848-as út" összetettségét, bonyolult folyamatait. A szimbolikus terekkel át- meg átszőtt közép-európai közegben nem meglepő, hogy a kötetben két irodalomtörténeti szempont is megjelenítődik. Kiss Gy. Csaba: Regionális magyar identitás a 19. század végén című írásában tanulságos mintát ad a nemzetfogalom különféle felfogásaira, Varga Pál S.: A nemzetfogalom változásai a 19. századi magyar irodalomban c. írása pedig egyebek mellett két lényeges fogalmat: a „hagyományközösségi nemzettudat" versus „eredetközösségi nemzettudat" fogalompárt tematizálja kultúrtörténeti kontextusban. Kivált tanulságosak azok az írások, amelyek vagy multiperspektivikus látásmódjukkal, a történeli nagystruktúrák felől indulva, vagy belső struktúrákból, de igen széles látókör birtokában tesznek kísérletet a régebbi és újabb magyar-szlovák nemzeti identitásformák empatikus értelmezésére. Vladimír Seges: Vyznam etnicity v mnohonárodnostnej habsburskej armáde c. írásában a Monarchia-hadseregen tekint végig, ahol ugyan az érdem és a teljesítmény nagyobb becsben voltak, mint a nemzeti szempont, de ahol ugyanakkor az összetett nyelvi struktúrák is megtalálták megoldásukat a Kommandosprache, a Dienstsprache és a Regimentsprache elkülönített struktúráiban. Zeidler Miklós: A revizionizmus hatása a magyar nemzeti identitásra c. tanulmánya pedig lehetőséget ad, hogy a kisebbségi probléma legfinomabb árnyalatait is észrevegyük. „Az anyaország — írja Zeidler — akár a mártírumig menő nemzeti helytállásra ösztönözte a magyarságot, míg az új közhatalom megkövetelte a teljes állampolgári lojalitást — egészen az asszimilációig bezárólag — és a nemzeti törekvések felszámolását. Ebben a konfliktusos közegben különféle identitásmutációk jöttek létre, amelyek a szeparatizmustól a rejtőzködésen, a közömbösségen és az aktivizmusokon át a teljes nemzeti önfeladásig terjedtek. Ugyanakkor az egyén bármely tudatos és nyílt állásfoglalása az árulás vádját vonhatta magára valamelyik oldalról." (116.) A társszerkesztők egy-egy kulcstanulmánya kohéziós erőt ad a kötet egészének. Szarka László: Regionális és nemzeti identifikációs folyamatok a kisebbségi magyar közösségek önszerveződésében c. írásában a kisebbségi közösségek régebb óta létező „többes identitásszerkezeteire", illetve a jelenleg is zajló akkulturációs folyamataira tekint ki, rámutatva (nemcsak) a szovákiai magyarság sajátos önszerveződési mozgásaiban tapasztalható divergens folyamatokra: ,,A kisebbségi magyarok párhuzamos nemzetépítést célul kitűző törekvéseivel együtt kezdett elválni egymástól a 20. századi magyar nemzetépítés centralizációs, reintegrációs magyarországi modellje, illetve a kisebbségek regionális közösségépítési programja." (165.) Szarka László az empirikus