Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Regionálna a národná identit a v Mad'arskej a Slovenskej histórii 18-20. storocia (Ism. Vajda Barnabás) III/798
nak is, melyben Románia érdemi katonai segítséget nyújtott az offenzívájában elakadt orosz haderőnek. Románia a háború nyomán elnyerte az oszmán birodalmi függőségből való szabadulást, az európai nemzetközi közösség egyenjogú tagjának ismerte el az 1878. évi berlini kongresszus. Csakhogy ekkor veszítette el Dél-Besszarábiát — a cserébe kapott Dobrudzsát nem tartották elég értékesnek, ráadásul túlnyomóan nem-román népesség lakta — Oroszország gyakorlatilag elfoglalta a Duna-delta hajózásilag értékes északi ágát (Kilia). Az orosz hegemónia évszázados nyomasztó hatása még érthetőbbé válik, ha számításba vesszük, hogy az ország 1856-tól a nagyhatalmak kollektív védnöksége alatt állt, 1878-ban azonban ez természetesen megszűnt. A fenyegetettség-érzés elsősorban a balkáni hegemóniára törekvő Oroszországgal szemben jelentkezett, melynek földrajzi okok miatf Útjában állott, de aggasztó volt az is, hogy a három császár szövetsége, az orosz-német-osztrák-magyar egyezkedések tárgyává válhat Románia. Ebből a helyzetből való szabadulás igyekezete tette ki egy fél évtized külpolitikai útkeresését. Maga a hármasszövetségi csatlakozás mind a nemzetközi, így a magyar, mind a román történetírásban régóta feldolgozott - ebben a vonatkozásban a kötet nem szolgál szakmai szenzációkkal; de nem is ez a célja. Az 510 iratot tartalmazó kötet igen alapos bevezetője (Rudolf Dinu) elemző képet ad a román külpolitikát meghatározó külső és belső feltételekről, felvázolja mind az előzményeket, mind az 1883-as esztendő eseménytörténetét. A zömében diplomáciai jelentéseket tartalmazó iratok tükrözik azt az elszigeteltséget, amelyben ez az „új állam" létezett. Még leginkább Ausztria-Magyarország és Németország támogatásában reménykedett, noha mindkettővel voltak elhúzódó ellentétei is. Kitűnik, hogy a deklaratív szinten gyakran megjelenő „latin szolidaritás" sem a francia sem az olasz napi politikában nem érvényesült, s még olyan távolabbi területen is mint Macedónia, a román politikának feszültségei támadtak, mind a görögökkel, mind a törökökkel, s nem várt konfliktusa támadt a belga kormánnyal, miközben az ország szó szerint a „Kelet Belgiuma" informális rang elnyerését áhította. A dunai hajózás ellenőrzésének kérdésében pedig Románia minden akkori nagyhatalommal ellentétbe került, noha elsősorban osztrák-magyar-román presztízsvitáról volt szó. A kötet jól tükrözi, hogy ennek a vitának a megoldását — azaz félre tételét, felülírását is — szolgálta a hármasszövetségi csatlakozás. Részleteket természetesen mellőzve, ki kell emelni azt a sajátos összefogást, amelyben a liberálispárti Brátianu-kormány néhány ifjúkonzervatív politikussal, és I. (Hohenzollern) Károly király irányításával végigvitte a csatlakozást, amit egyébként a Monarchia is szorgalmazott. Kiemelendő EP Carp bécsi román követ működése, akinek szarkazmustól sem mentes jelentései, levelei híven jelzik az újkeletű állami önállóságnak mind a reális korlátait, mind annak érvényesítéséért folytatott nemzetközi erőfeszítéseket. Apró vonásokban gazdagítja a Bismarckról („e földi Jupiterről"), alkotott képet is. A román külpolitikában a hármasszövetségi csatlakozás nem csak katonai értelemben vett biztonságot jelentett, hanem — úgy ítélték — csatlakozást Európához, s ez által tényleges egyenjogúságot is. Ki kell emelni, hogy az iratok túlnyomórészt francia nyelvűek (a német iratokat román fordításban is megadják), a részletes bevezető tanulmányt, amely a válogatás szempontjairól is tájékoztat, angolul is közlik. Mértéktartó, de nem szűkmarkú a jegyzetelés, esetenként az is előfordul, hogy itt közöl részleteket más iratokból. Jó informatív név- és tárgymutató zárja a kötetet. Végül pedig az angol nyelvű iratjegyzék segíti, hogy az érdeklődők széles köre tudja használni a forráskiadványt. Szász Zoltán REGIONÁLNA A NÁRODNÁ IDENTITA V MADARSKEJ A SLOVENSKEJ HISTÓRII 18-20. STOROCIA Stefan Sutaj-László Szarka (Eds.) REGIONÁLIS ÉS NEMZETI IDENTITÁSFORMÁK A 18-20. SZÁZADI MAGYAR ÉS SZLOVÁK TÖRTÉNELEMBEN Universum, Presov, 2007, 188 o. Jelen kötet egy olyan kutatás eredményeit tartalmazza, amelyet a Magyar-Szlovák Történész Vegyesbizottság égisze alatt a MTA Társadalomtudományi Intézete meg a Sároseperjesi Egyetemen működő Regionális és Nemzetiségi Tanulmányok Intézete készített elő és folytatott le a 18-20. századi magyar és szlovák regionális és nemzeti identitásformák feltérképezésére, és amely kutatás eredményeit egy 2006-os konferencián tárták a szakmai nyilvánosság elé.
