Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Documente diplomatice Romäne. Seria I. Volumul 11. 1883. (Ism. Szász Zoltán) III/797
kodót és politikusait az uralkodói abszolutizmus deklarálásának és politikai gyakorlatának útjára. A szerzők bemutatják, hogy Alexander Bach belügyminisztériumában mindenesetre lázas munka folyt, Lombardia—Velence tartományok és a magyar korona országai kivételével minden tartomány statútuma kidolgozásra, uralkodói jóváhagyásra, sőt kihirdetésre került 1850 tavaszáig - ez nem arra mutat, hogy mindez csak a közvélemény megnyerését célzó propagandafogás lett volna. (A statútumok bevezetését azonban a birodalmi egység gondolatának jegyében arra az időre halasztották, amikor a magyar korona országaiban és az észak-itáliai tartományokban is lehetőség nyílik hasonló intézmények bevezetésére.) Ugyanebben a kötetben kerül röviden tárgyalásra a minisztertanács és Haynau táborszernagy egyre élesedő konfliktusa a hadseregbe büntetésből besorozott volt honvéd tisztek, a hadbíróságok által igazolási eljárás alá vont s a feletteseik tudomása nélkül elbocsátott hivatalnokok, a kollektív pénzbüntetéssel sújtott magyarországi izraelita hitközségek ügyében. Az összefoglaló a kötetben található dokumentumokkal együtt az eddiginél árnyaltabb képet nyújt a megtorló gépezet működéséről, a döntéshozók politikai megfontolásairól. Ugyancsak ebben az időszakban született döntés mind a magyarországi közigazgatási, mind a bírósági, rendőri és pénzügyigazgatási szervezet felépítéséről. A minisztertanácsi viták azt is felvillantják, hogy az állami szervezet modernizációját a birodalom minden pontján célként kitűző reformtörekvések hogyan ötvöződtek a magyar politikai elitet és annak társadalmi és politikai súlyát csökkenteni kívánó speciális megfontolásokkal. Mindenképpen ki kell emelnünk a forrásokhoz csatolt jegyzetek jelentőségét is, hiszen a kutatók számára lehetővé teszik a korszak központi iratanyagában az egyes kérdések további követését és kutatását. A Bevezetőkhöz emellett a sorozat korábbi köteteiben már megszokott hasznos kiegészítők társulnak: szakirodalmi válogatott bibliográfia, gondos név- és tárgymutató, rövidítésjegyzék, a régies kifejezések magyarázata, a minisztertanácsi üléseken résztvevő személyek listája. A kötetek magyar történeti szempontú lektorálását Heiszler Vilmos végezte. Deák Ágnes DOCUMENTE DIPLOMATICE ROMANE (Sub ingrijirea: Lukács Antal, Rudolf Dinu, Alin Ciupalá) Seria I. Volumul 11. 1883. Editura Academiei Románé. Bucure§ti 2006, 595 o. ROMÁN DIPLOMÁCIAI IRATOK. 1883 Ritkán szokás egy forráskiadványsorozat 11. kötetét ismertetni. Ez esetben azonban kivételes helyzet indokolja. A román külügyminisztérium Diplomáciai Intézete elindított egy nagyszabású vállalkozást, a múlt században kiadott, s a nemzetközi tudományosság számára alapvető forrásbázisként szolgáló nagy külpolitikai okmánysorozatok (Die grosse Politik der europäischen Kabinette 1871-1914. Sammlung der diplomatischen Akten des Auswärtigen Amtes, közkeletű rövidítéssel: GP valamint a Documents diplomatiques frangais 1871-1914 vagy 1932-1939, az ún. DDF, továbbá angol, amerikai külügyi forráskötetek) mintájára a bukaresti külügyi szolgálat iratainak kiadásához látott hozzá. Annál is inkább fontos ez, mivel a román külügyi anyag, ha nem is volt teljesen elzárt, évtizedeken át alig volt kutatható, külföldi szakember nehezen, csak kivételesen fért hozzá még a 19. századi anyagokhoz is. Nem kevésbé fontos az is, hogy Bukarest — az ország különleges geopolitikai helyzetéből adódóan — igen korán, már az említett század hatvanas éveitől a Délkelet-Európával foglalkozó diplomaták világában kiemelt helyet foglalt el. A román főváros gyakran volt jelentős pályát befutó osztrák-magyar, német, francia külügyi tisztviselők indulóállomása. Az előszóban Mihai-Rázvan Ungureanu külügyminiszter — maga is történész — elmondja, hogy egy hármas osztású sorozat megjelentetése a cél: az első sorozat az önálló külpolitizálás intézményes kezdetétől 1918-ig, a második 1918-tól 1944-ig, a harmadik pedig az 1989 végi rendszerváltásig terjedő időszakot foglalja magába, lehetőleg minél teljesebb iratközlést nyújtó kötetek formájában. Az elsőként kiadott kötet az 1883. évet fogja át, egy olyan évet, mely Románia nemzetközi életben való elhelyezkedése szempontjából bír kiemelt jelentőséggel. Ezen év őszén csatlakozott az ország a Hármasszövetséghez — mint ismeretes — egy osztrák-magyar-román titkos szerződés formájában. Maga a csatlakozás következménye volt az 1877-1878. évi orosz-török háború-