Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Albert B. Gábor: A magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom a két világháború között I/63
Velencében Domanovszky csakugyan a CISH elé terjesztette a Loubal vádjait cáfoló memorandumot, valamint a magyarországi népiskolai történelemoktatásról szóló francia nyelvű elaborátumot. A Szelényi által írt, de Domanovszky által jegyzett Bemerkungen című beadvány pozitív visszhangot váltott ki a CISH tagjai között. Calgreen svéd tanácsos mellett — aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem ellenőrizte kellőképpen a Loubal-féle cikket — Josef Susta cseh egyetemi tanár is helytelenítette a Loubal-féle anyagot.28 Míg az 1928-as oslói kongresszus csupán az elemi iskolai történelemtankönyvekre kért be az egyes államoktól jelentéseket — azok is többnyire hiányo*san érkeztek be —, addig az 1929-es velencei tanácskozáson új véleményként fogalmazódott meg a középiskolai történelemoktatás kérdése. A velencei tanácskozáson kiéleződtek a francia-olasz ellentétek. Gioacchino Volpe egyetemi tanár egyenesen a CISH feloszlatását javasolta, a volt olasz közoktatásügyi miniszter, Pietro Fedele pedig azért bírálta a szervezetet, mert az bele akar szólni egy-egy ország belső politikai életébe. A vita végül kompromisszummal zárult: elfogadták, hogy a CISH kizárólag tudományos munkát folytasson, ugyanakkor a tagállamok képviselői hozzájárultak a történeti oktatás adatainak gyűjtéséhez és feldolgozásához. Domanovszky fáradozásainak köszönhetően az 1931. évi kongresszusnak Budapest adott otthont. A tanácskozáson a francia Capra ismertette az elemi iskolai történelemtanításról szóló jelentését. Előadásában kitért a politika és a háborúk történetének kérdéseire is. Szerinte ferde törekvés volna a háborúk történetét kizárni a történelemből, minthogy azok nagyon is részei az egyetemes és a nemzeti történelmeknek is. Az egyes országokból érkező jelentéseket összegezve Capra kifejtette azt is, hogy az országok többségének történelemtanterve az alsóbb évfolyamok feladatának tekinti a nemzeti történelem elsajátítását. Az összegzés szerint az országok abban is egyetértettek, hogy a történelemtanításnak nem szabad sem a nemzeti eszme túlzott dicsőítését szolgálnia, sem pedig gyűlöletre és a legyőzött nemzetek megsértésére nevelnie.2 9 A Klebelsberghez írt 1931. június 8-i levelében Domanovszky így összegezte a budapesti tanácskozás eredeményeit: „A bizottság arra törekszik, hogy a történeti tankönyvekben az igazság, a tudományos szellem és a tudomány modern színvonala érvényesüljenek."3 0 Ennek szellemében a bizottság a nemzeti történettudományi bizottságokat kérte arra, hogy a tankönyvírás és -engedélyezés során segítsék ezen szempontok, valamint a népek egymás közötti kölcsönös megértésének szempontjainak érvényesülését. A CISH 1932 júliusában Hágában tartotta soron következő értekezletét, melynek egyik legjelentősebb pontja a tankönyvkérdés volt. A résztvevők többsége — a spanyol Rafael Altamira vitaindítóját követően — a Casares-féle határozat mellett foglalt állást, azzal a fenntartással, hogy a tankönyvek kijavítását ne a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Intézete (Institut International de 28 Domanovszky levele Klebelsberghez (1929. július 29.). MTAKK, Ms 4519/66. 29 Domanovszky jelentése a CICI Magyar Nemzeti Bizottságának A történeti oktatás és a történeti tankönyvek revíziójának kérdése címmel (1932. tavasz). MTAKK, Ms 4519/76. További utalások találhatók Domanovszky 1932. őszi jelentésében is. MTAKK, Ms 4519/79. 30 Domanovszky jelentése Klebelsberghez (1931. június 8.). MTAKK, Ms 4520/59.
