Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
iratokat találtak nála Gál Sándortól, így hadbírósági eljárás indult ellene. Ennek során 1862 nyarán-őszén ajánlkozott fel több ízben. 1863 tavaszán már Worafka bizalmasaként működött Pesten. 1864 tavaszán főként — a későbbiekben még említendő — Gelich Richárdtól szerezte információit.9 8 Michael Roth, az Angol királynő szálló egykori portársa 1867 tavaszán kért támogatást a rendőrminisztériumtól, arra hivatkozva, hogy a szervezkedés leleplezésében játszott szerepe köztudott lett, ezért elvesztette állását. Worafka viszont úgy nyilatkozott, hogy bár Roth valóban tett neki alkalmi szolgálatokat pénz fejében, de ebben az ügyben szerepe jelentéktelen volt. Egyébként is közismerten lojális személyiség, elbocsátása inkább annak tudható be, hogy a szálló korábbi tulajdonosa, a politikailag lojális Bartl János eladta a szállót, s az új tulajdonos elbocsátotta Rothot. Végül öt kis gyermekére tekintettel egyszeri 50 Ft segélyben részesítik.99 Ismert informátor még a már említett Gelich Richárd és Szekulics István, róluk azonban a rendőrminisztérium központi levelezőinek sorában fogunk részletesebben szót ejteni, bár nem kizárt, hogy „kettős alkalmazásban" álltak, s miközben Bécsbe küldözgették bizalmas leveleiket, vagy a helytartó vagy a rendőrigazgató bizalmasai is voltak egyben. 1864 tavaszán mindenesetre úgy tűnik, Worafka nem tudott Gelich informátor voltáról. Steier Lajos szerint ők is közreműködtek a Beniczky-Nedeczky-féle szervezkedés felgöngyölítésében.100 1862 tavaszán-nyarán Worafka igyekezett volna bizalmasául — ha minden bizonnyal nem is informátorul — megnyerni Kecskeméthy Aurélt is, a félhivatalos Sürgöny szerkesztőjét, akinek fő patrónusa Forgách kancellár volt Pálffy helytartóval szemben is. Worafka lehetőséget látott arra, hogy pénzösszegekkel Kecskeméthy ,Jó ügyhöz" való ragaszkodását biztosítsák (javasolja például Mecsérynek, hogy folyósítsák Kecskeméthynek azt az 1000 Ft-ot, amit a londoni világkiállításra való kiutazás céljára kérvényezett, de Pálffy megtagadott tőle), de Mecséry kétes kimenetelűnek ítélte a pénzbeli nyomásgyakorlást, s nem engedélyezte. Két évvel később pedig, amikor a magyar kancellárián belül tervezték egy sajtóosztály felállítását Kecskeméthy esetleges vezetésével, a rendőrminiszter már meglehetősen kedvezőtlen jellemzést készít Kecskeméthyről, mint aki Széchenyi István gróf irányvonalát követi, elítéli a februári pátenst.10 1 98 Gyűjtőakta Violáról: HHStA, IB, BM 6408/1861. Vö. még: Uo. 9/1864, 104/1864. 99 Beust levélfogalmazványa Worafkához, Bécs, 1867. febr. 23, Worafka jelentése Beusthoz, Pest, 1867. febr. 25. (német nyelvűek) HHStA, IB, BM 1224/1867. 100 Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos, 708.; vö. Nyárády Gábor: Júdáspénzért a bajtársakat 255.; Worafka jelentései Mecséryhez, Pest, 1864. jan.-márc. HHStA, IB, BM, 104/1862. Steier Lajos igyekszik Beniczkyt tisztázni a felmerült vád alól, hogy ő lett volna az áruló. Arra ugyan kitér, hogy 1860-ban Beniczky kapcsolatba lépett Albrecht főherceggel, s két memorandumot juttatott el hozzá. Arról azonban hallgat, hogy Beniczky a vizsgálati fogság idején maga ajánlkozott, hogy fontos felvilágosításokkal szolgáljon, bár — hangsúlyozza — nem a szervezkedéssel kapcsolatban. Kihallgatása során pedig elmondja, hogy 1861-ben és 1862-ben is kapcsolatot keresett Ritter von Franz minisztériumi tanácsossal. Franz ezt meg is erősíti, de azt tagadja, hogy bármivel is megbízta volna Beniczkyt. Coronini magyarországi hadparancsnok átirata Mecséryhez, Buda, 1864. máj. 14. (német nyelvű) HHStA, IB, BM 2041/1862. Mindez persze lehetett egyszerű magát mentő, elterelő manőver is Beniczky részéről, mindazonáltal jelezzük, ezen a ponton Steier rekonstrukciója nem teljes. Steierrel szemben Lukács Lajos egyenesen „áruló"-nak nevezi Beniczkyt. Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Budapest, 1955. 352. 101 Mecséry és Worafka levélváltásait ez ügyben lásd: HHStA, IB, BM 1207/1862.
