Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
Worafka azonban — Mecséry utasítására — 1862-ben Pálffyval is közölte, hogy szerinte megnyerhető lenne Kecskeméthy, talán ez is hozzájárulhatott, hogy mindenféle korábbi konfliktusuk ellenére Pálffy — Kecskeméthy naplójának tanúbizonysága szerint — 1864 tavaszán arra szólította fel, hogy értesítse őt a kaszinóban elhangzottakról, amit Kecskeméthy visszautasított.10 2 Kecskeméthyt ennek ellenére a kortársak és az utókor körében gyakran érték burkolt besúgóvádak.10 3 Kutatásaink ezeket mindeddig nem igazolták. Erdélyi informátorok Az erdélyi konfidensekről jelenleg sajnos nem áll rendelkezésünkre átfogó kimutatás, csak egy-egy elszórt adattal rendelkezünk. Crenneville altábornagy erdélyi kormányzó 1863 őszén két bizalmasáról tesz említést Mecséry rendőrminiszternek írt levelében: egyrészt Békessi (Friedner) Márkról, akit évek óta alkalmaz, s nagyon megvan elégedve a teljesítményével. Más forrásból tudjuk, hogy Romániába is kiküldte bizalmas misszióvad. Békessi néhány évvel később — nyilván nem véletlenül — már mint a rendőrminisztérium központi bizalmas levelezője tűnik föl, ott még visszatérünk személyére. A másik személy, Eugen Rudolf (fedőneve: Jenő, korábban katonatiszt a Parma gyalogságnál), akit akkoriban szintén Romániába küldött, de benne nem bízott meg feltétlenül, arról is beszámol, hogy őt majd ki tartja szemmel. Rudolfról Wilhelm Albrecht Fürst von Montenuovo herceg, erdélyi főhadparancsnok is kedvezőtlen jellemzést adott Mecsérynek.104 Központi levelezők A magyarországi konfidensrendszer vizsgálatakor azonban nem korlátozhatjuk figyelmünket a helyi rendőri vezetők által alkalmazott ügynökökre, hiszen a rendőrminisztérium közvetlen levelezőket is alkalmazott, akik általában egy bécsi post restante címre küldték el tudósításaikat, konkrét utasításokat is kaptak, leggyakrabban egy újságszerkesztőség által annak tudósítójához intézett levél formájába bújtatva, amelyben megnevezték, milyen témakörökben várnak tőlük „beszámolót". 1867 tavaszán-nyarán sor került a központi levelezői rendszer felülvizsgálatára is. Ennek köszönhetően ebből az időpontból pontosan ismerjük a levelezők kilétét. Nyolc főt tartanak ekkor nyilván Pest-Budáról, továbbá hat vidéki levelezőt. Függelékben szintén közöljük az ő névsoru-102 Naplóbejegyzés, 1864. márc. 16.: „E föltevést elutasítám magamtól, nem levén az én metiém e féle. Én nem értek ehhez. Hiszen csak lesz a kormánynak organuma e részben, én sokkal gentlemanebb vagyok, semhogy nem tom minemű ágens szerepét elvállalnám. Erre ő nagyon megharagudott..." Kecskeméthy Aurél naplója 1851-1878. S. a. r. Rózsa Miklós. Budapest, 1909. 167. 103 Kecskeméthyről vö.: Buzinkay Géza: A kitagadott szatirikus: Kecskeméthy Aurél. In: Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára. Szerk. Somogyi Éva. Budapest, 1991. 195-213, Gergely András-. Élvek és érvek vonzásában. In: Kecskeméthy Aurél: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála 1849-1860. Budapest, 1987. 7-31. 104 Crenneville erdélyi kormányzó levele Mecséryhez, Nagyszeben, 1863. nov. 23. és Montenuovo levele Mecséryhez, Nagyszeben, 1864. máj. 17. (német nyelvűek) HHStA, IB, BM 9811/1863.
