Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
ta.66 A rendőrigazgatók ugyanis saját hatáskörben szabadon dönthettek arról, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keretek között hány főt és milyen díjazással foglalkoztatnak. Épp ezért igen különböző volt a helyzet az ügynökök által kapott honoráriumot illetően. A legszűkmarkúbban láthatóan Podolsky pozsonyi rendőrigazgató fizette alkalmazottait (egy-egy negyedéves elszámolásához legtöbbször 15-22 elismervényt mellékelt, miközben Cihlarz soproni igazgató átlag 8-10 darabot), másrészről Worafka sokkal magasabb tarifákat fizetett. A Nedeczky-Beniczky-féle szervezkedés idején újra felugranak a kiadások, de ekkor a nagy emelkedés már egyrészt a szervezkedés felgöngyölítését kézben tartó helytartótanács elnöksége, illetve Marx kassai rendőrigazgató kiadásaiban tapasztalható - ez utóbbi a fürdőidényre kapott pótlólagos keretet tekintettel a lengyel felkelés teremtette feszült helyzetre. A következő évben is igyekezett ezt aztán Marx elérni, de akkor már eredménytelenül.6 7 1866 elején újra kísérletet tettek a rendőrigazgatók arra, hogy az összeülő országgyűlésre hivatkozva többletkeretet biztosítsanak maguknak, kérésüket azonban láthatóan nem respektálták Bécsben.6 8 A poroszokkal vívott háború s az annak nyomán beköszöntő belpolitikai feszültség és bizonytalanság közepette aztán nem meglepő módon újra magasba szöktek a titkos rendőri alap kiadásai. Informátorok vidéken A rendőrigazgatók által foglalkoztatott informátorok személyére vonatkozóan — a rendőrségi szervezetben történt változásoknak köszönhetően — két időpontból is rendelkezünk hivatalos kimutatásokkal, ha nem is teljesek azok (a pest-budai rendőrigazgató informátorait nem vagy jobbára csak fedőnevükön tartalmazzák), s mindkettő a tárgyalt időszak vége felé született. 1866-ban a rendőrigazgatóságok megszűntével — ahogy erről már szóltunk — az államrendőrségi funkciók gyakorlása Magyarországon a pest-budai rendőrigazgató, Erdélyben és Horvátországban pedig — a többi tartományhoz hasonlóan — közvetlenül a helytartó irányítása alá került. Belcredi 1866 márciusában szólította fel Ludwig Karl Folliot von Crenneville gróf erdélyi kormányzót és Josip von Sokcevic báró horvát bánt, hogy a volt rendőrigazgatóktól kérjék be az általuk használt informátorok névsorát, s a továbbiakban ők döntsenek arról, tovább alkalmazzák-e azokat. Egyetlen megfontolandó szempontként azt kötötte lelkükre, hogy az eddiginél nagyobb összegekre e célra ne számítsanak.69 Ezzel egyidőben Belcredi jelezte a magyarországi volt rendőrigazgatóknak, hogy még nem született döntés arról, hogy a rendőrigazgatóságok helyén megszervezik-e a rendőrbiztosságokat. Ha igen, nincs akadálya annak, hogy eddigi informátoraikat tovább alkalmazzák. Ha viszont erre nem kerül 66 Cihlarz jelentése Mecséryhez, Sopron, 1862. febr. 21. HHStA, IB, BM 292/1862. ß7 Marx jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Kassa, 1865. márc. 24. (német nyelvű) MOL D 191 35.IV1865. 68 „Bizalmi pénzek". MOL D 191 102.IV1866. 69 Belcredi átiratfogalmazványa a tartományfőnökökhöz, Bécs, 1866. márc. 29. (német nyelvű) „Organisirung des Confidentenwesens in den ungar. siebenb. croat. Ländern". HHStA, IB, BM 1982/1866.
