Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
erről már szót ejtettünk, a provizórium időszakában helyreállt a rendőri titkos pénzalapból történő kifizetésekről szóló elszámolások korábban szokásos rendje, ennek köszönhetően megtalálhatjuk ezeket az elszámolásokat a helytartótanács elnökségének iratai között. A kimutatások 1861. november eleje - 1864. október vége között az addig szokásos hadiév (november l-jétől a következő év október 30-ig) beosztása szerint tagoltak, mivel a birodalom pénzügyi elszámolási rendszere — két hónapos átmeneti időszak után — csak 1865. január l-jétől tért át a naptári évi elszámolásra. Negyedévenként a rendőrigazgatók tételes elszámolást készítettek a helytartótanács elnöksége részére, az egyes tételek kifizetéséről átvételi elismervények csatolásával. Mégpedig — úgy tűnik — a korábbi gyakorlattól eltérően nem fedőnévvel, hanem nevükön nevezve az ügynököket.6 0 Az elnökség csatolta ehhez a saját kimutatását, illetve a saját elismervényeit, majd egyesített összegzést készített a kapott és a kiadott negyedévi összegekről, s azt a rendőrminisztériumba küldték. Ott azokat tételesen ellenőrizték, a jóváhagyást vagy az esetleges kritikai észrevételeket, a hiánypótlásra vonatkozó igényt jelezték - az átvételi elismervényeket pedig vélhetően ezt követően azonnal megsemmisítették. A rendőrigazgatók által csatolt elismervényekről a helytartótanács alkalmazottai sajnos nem készítettek másolatot, s azok a rendőrminisztérium bécsi iratanyagában sem lelhetők fel. Ezért a részletező, az egyes informátorokat is megnevező mellékelt listákat csak a helytartótanács elnökségének informátorairól ismerjük. A kimutatásokkal együtt a rendőrigazgatók jelezték, hogy a következő negyedévre mekkora összegre tartanak igényt, s ha emelést kívántak, azt részletesen indokolniuk kellett. A vidéki rendőrigazgatóságok formai megszüntetésével aztán 1866. második negyedévétől átalakult az elszámolási rendszer, s mivel a vidéki szerveket ezután közvetlenül Worafka felügyelte, az elszámolásokban többé nem részletezték azok kiadásait, hanem Worafka kiadásaihoz csapták oda kifizetéseiket. Ettől kezdve tehát nem rendelkezünk területileg bontott adatokkal. A függelékben táblázatos kimutatásban közöljük az adott időszakban a titkos pénzalapból fedezett kiadások összegeit. Az 1850-es években az éves hasonló jellegű kiadások tizenkét ezer Ft-ot tettek ki, de akkor, úgy tűnik, még többféle célt szolgált az alap, például német színházak, egyes sajtótermékek titkolt szubvencióját is abból fedezték. Az 1860-as évekbeli kifizetésekben ezek a tételek már eltűntek, a hivatalos és nem hivatalos sajtót támogató összegeit Pálffy már elkülönülten igényelte és kapta. 1860-186 l-ben a többszörös politikai fordulat időszakában érthető módon az informátori költségek meredeken emelkedtek mind az alkalmazott informátorok számát, mind pedig a számukra kifizetett összegeket illetően. Ennek nyomán a rendőrminisztérium feladatként kapta ez irányú költségeinek redukálását is, amit igyekezett is — látni fogjuk, nem maradéktalan sikerrel — érvényesíteni a magyarországi szervekkel szemben is. Az 1861. november-1862. október közötti tizenkét hónapban az 60 Erre utail Mecséry rendőrminiszter átirata Pálffy Mórhoz 1862 végén, melyben kéri, utasítsa a soproni és a kassai rendőrigazgatót, hogy ezentúl az ügynököket nevezze meg elszámolásaiban. Mecséry átirata Pálfíy Mórhoz, Bécs, 1862. dec. 2. (német nyelvű) MOL D 191 565.IV1862.
