Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727

reit, hogy néhány megbízható, kiválasztott egyénnel derítsék ki, hogy a szervezkedés keretében osztottak-e már ott ki fegyvereket.50 Az informátorokat alkalmazó hatóságok sorában azonban nem feledkezhetünk meg a helytartótanács elnökségéről, azaz inkább személy szerint Pálffy helytartóról sem, aki saját bizalmi embereket alkalmazott, igaz, a pesti rendőrigazgatóhoz képest igen szerény mértékben. A közvélemény mindenesetre nem sok javulást érzett a korábbi évtizedhez viszonyítva, továbbra is általánosan vallott közhely volt, hogy besúgók hada figyeli lépéseiket és szavaikat.5

1

Sőt egyes visszaemlékezők, például Várady Gábor, az 1861. évi országgyűlés határozati párti vezetője szerint ekkor még „sokkal erősebben járta a spiczliskedés", mint a Bach-korszakban, de — teszi hozzá — „annál ügyetlenebbül", s persze a „kémkedéssel" karöltvejárt a „titkos feladás", azaz a „spontán" feljelentgetés gyakorlata is.5

2 A titkos postai szolgálat 1861 őszétől a birodalmi tanács törvényjavaslatról tárgyalt a levéltitok védelme érdekében, a magyar sajtó azonban már eleve igen szkeptikusan nyilatkozott arról.5

3

A kormány tagjai már kezdettől fenntartásuknak adtak hangot, s igyekeztek minél inkább szabad kezet biztosítani a maguk számára az esetle ges törvény alóli „kivételes" felmentés lehetőségének törvénybe foglalásával. Maga az uralkodó is deklarálta, hogy nem szentesít olyan törvényt, amelyet a kormány majd az államérdekek védelmében amúgy is átlépni kényszerül. Végül aztán sikeresnek bizonyult a lassító, halogató taktika, nem született törvény erről egészen 1870-ig.5

4 A provizórium idején ennek ellenére hivatalosan mindvégig érvényben volt a postai küldemények felbontásának tilalma. A helytartótanács iratanyagából azonban nyomon követhető, hogy bizonyos esetekben egészen biztosan sor került annak megsértésére. 1862 elején például Sárosi Gyula Aranytrombitáját másolta le egy bizonyos Mezey Lajos, s küldte el postán Kovács Lajos számára, aki 1860 októbere után megyei tiszti ügyész volt Békés megyében. A postai küldeményt azonban a makói postamester és megyei pénztárnok krivinai Lonovics Károly lefoglalta. v 50

Külön felhívja a figyelmüket arra, hogy ezt nem szabad közhírré tenni. A jutalom egy láda puska vagy lőszer megtalálásáért 50-100 Ft lehet, de egyúttal „rendkívüli tevékenységgel eszközlött különös eredmények magasabb jutalmazását" sem zárja ki. Pálffy Mór körirata a megyei és kerületi kormányzókhoz, Pest és Buda főpolgármestereihez, Buda, 1864. márc. 19. MOL D 191 2322.IVa. 1864. 51

Vö. Egressy Gábor levele Ákos fiához, Pest, 1863. márc. 4.: „A gazdag emberek, a legjobbak is, vagy gyávák vagy igen óvatosak. Tudnotok kell azt is, hogy nálunk a kémrendszer tökéletesebb, mint bárhol a világon. Egyik barátom, kinek legszélesebb ismeretsége van, azt mondá, hogy e hazában nincs két ember, akiben megbízhatna avégett, hogy ez ügyet [az 1863-as levert lengyel felkelés menekültjeinek segélyezése céljából pénzgyűjtési akció indítását] vele közölje." Egressy Gábor levelezőkönyve. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Hung. 3064. 52

Várady Gábor: Hulló levelek, 2. füzet. Máramarossziget, 1894. 224, 230. 53

Vö.: Pest, november 20. 1861. Pesti Napló, 12. évf. 268-3534. sz. 1861. nov. 21. 54 Lásd erről: Klaus Kloch bevezetője, in: Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. V Abteilung. Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. Bd. 4. Bearbeitet von Horst Brettner-Messler und Klaus Koch. Wien, 1986. XXXIII-XXXV