Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
állandó hatásköri súrlódásokhoz vezetett a helyi közigazgatási szervek és a rendőrhatóságok között, főként a színházak és egyesületek felügyelete esetében.2 Pálffy Mór már 1861. november 23-án kérte Forgáchtól, hogy Kari Mecséry de Tsoór báró rendőrminiszterrel való konzultáció után bocsásson ki „határozottan körvonalazott utasítást" a rendőri szervek és a városi kapitányságok közötti hatásköri megoszlásról. Forgách azonban kifejtette, hogy a városi kapitányságok az elmúlt évben tettleg már amúgy is átvették azon teendőket, melyek „alkotmányos állásuknál fogva őket illeti", ebben nem történik változás az önkormányzati testületek feloszlatását követően sem, ezért nincs szükség külön szabályozásra. De — teszi hozzá — Pálffy, ha akar, készítsen egy tervezetet. Mindazonáltal nem rejtette véka alá, hogy saját véleménye a rendőri szervek magyarországi feloszlatását kívánó magyar konzervatív politikusok álláspontjához áll közel: „...a rendőri igazgatóságok és biztosságok működési körük tetemesen megcsonkítva s teendőjük kevesbítve lévén, azok mindinkább feleslegeseknek lenni látszattak, miért is feloszlattatásuk kérdése már rég megpendíttetett."3 A leköszönt konzervatívok ugyanis 1861 tavaszán már indítványozták a magyarországi rendőrigazgatóságok feloszlatását, kis létszámú rendőrbiztosságok szervezését a helytartótanács közvetlen irányítása alatt, Mecséry azonban határozottan ellenállt.4 Ezután Pálffy a rendőrigazgatóktól kérte, hogy tegyenek javaslatot. A rendőrigazgatók persze saját hatáskörüket kívánták újra kiterjeszteni. Joseph Worafka pesti rendőrigazgató, Johann Prenninger nagyváradi rendőrbiztos, Franz Cihlarz soproni rendőrigazgató, valamint Samuel Leiser temesvári rendőrigazgató javasolta, hogy az egyesületek és a színházak felügyelete újra teljes egészében a rendőri hatóságokat illesse. Wilhelm Marx kassai rendőrigazgató a színházügyekben késznek nyilatkozott elfogadni a hatásköri megosztást. Eduard Podolsky pozsonyi rendőrigazgató azt is jelezte, hogy az idegenek bejelentési kötelezettségét is igen hanyagul felügyelik a városi hatóságok, ennek visszavétele is kívánatos lenne. Emellett többen is hangsúlyozták, szükséges lenne, hogy a rendőrigazgatóságok hatásköre ne korlátozódjon az adott városra, hanem meghatározott rendőri kerületet rendeljenek hozzá az egyes rendőrigazgatóságokhoz, ezzel lefedve az ország egész területét.5 A rendőrigazgatók véleményével szemben Pálffy 1862. január 10-i részletesjelentésében Forgách számára azt indítványozta, hogy az egyletek és a színház feletti ellenőrzést is a városi hatóságok intézzék, azonban az egyes színdarabok engedélyezése mint sajtóügy továbbra is a rendőri hatóságokat illesse. 2 A színházi felügyeletről lásd: Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. 4. köt. Budapest, é.n. 35-36. 3 Pálffy Mór jelentésfogalmazványa Forgách Antalnak, Buda, 1861. nov. 23, Forgách Antal válasza, Bécs, 1861. nov. 28. Magyar Országos Levéltár (MOL) D 191 M. kir. helytartótanács, elnöki iratok 794.IV 1862. 4 Sashegyi: Bevezetés. In: Az abszolutizmus kori levéltár 84-89; Deák Agnes: Államrendőrség és besúgóhálózat Magyarországon egy rendszerváltás fordulatos hónapjaiban (1860-1861). Századok, 140. évf. (2006) 6. sz. 1551-1558. 5 Worafka jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Pest, 1861. dec. 19, Prenninger jelentése ugyanahhoz, Nagyvárad, 1861. dec. 7, Leiser jelentése ugyanahhoz, Temesvár, 1861. dec. 12, Podolsky jelentése ugyanahhoz, Pozsony, 1862. febr. 24, Cihlarz jelentése ugyanahhoz, Sopron, 1861. dec. 15, Marx jelentése ugyanahhoz, Kassa, 1861. dec. 13. (német nyelvűek) MOL D 191 1805.IV1867.
