Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697

jeként fellépő gróf Poroszországban. Az általa „félbankrottírozott intrigánsoknak" nevezett Csáky és Komáromy tevékenységének fő mozgatórugója szerinte a pénz utáni vágy volt. Kossuth azt is biztosnak vélte, hogy Csáky és Komáromy valójában nem a függetlenséget, hanem a kiegyezést akarta elősegíteni. Ezt az állítását arra alapozta, hogy Komáromy és Csáky nemcsak vele, de a magyarországi szélsőbaloldali politikusokkal sem igyekezett együttműködni.10

5 Kossuth, saját állítása szerint több oldalról is megerősített, biztos kútfőkből származó értesüléseket használt fel cikkének megírásakor. Értesülései valóban helytállóak voltak. Feltűnő, de semmiképp sem meglepő azonban, hogy miközben Csáky és Komáromy emigrációs tevékenységéről részletes és pontos ismeretei voltak, magyarországi hátterükre és tevékenységükre vonatkozóan inkább csupán feltételezéseket fogalmazott meg. Szilágyi Virgiltől csak annyit tudott meg, hogy a szélsőbal tagjai nem vettek részt a szervezkedésben, sőt Böszörményi kivételével nem is tudtak róla. Nem sikerült azonban teljes körű és hitelt érdemlő adatokat gyűjtenie arról, hogy kik voltak a Csáky-Komáromy-féle comité tagjai.10

6

Azt mindenesetre sejtette, hogy a balközép a soraiból kerültek ki. Ebből vonta le azt a következtetést, hogy Csákyék a balközép politikájával azonosulva a függetlenségi eszmék leple alatt a kiegyezést segítették elő. Ebben azonban tévedett. Csáky és Komáromy emigrációs tevékenységének számos mozzanata utal ugyanis arra, hogy kedvező nemzetközi feltételek mellett valóban elképzelhetőnek tartották a balközép irányításával vívandó függetlenségi háborút. E tekintetben tehát a tisztességtelenség nem, csak bizonyos politikai képességek hiánya róható fel nekik. Mindez természetesen nem menti fel őket a többi vád alól. Mire a második és harmadik szám nyomdába került, a magyarországi közvélemény tudomást szerzett a „Negyvenkilencz" című lap létezéséről, annak ellenére, hogy az még mindig nem jutott el az olvasókhoz. Kossuth ugyanis fontosnak tartotta, hogy Magyarországra is járó külföldi lapok említést tegyenek a „Negyvenkilencz"-ről, illetve kivonatokat közöljenek annak cikkeiből. Ennek szükségességét egy Irányihoz írt levelében azzal magyarázta, hogy az otthoniak nem mernek két-háromszáz példánynál többet szétküldeni, mert így is a fejükkel játszanak. Amennyiben viszont a külföldi lapoknak köszönhetően elterjed a híre a függetlenségi újság létezésének, akkor ezrek érdeklődését keltheti fel, és kézről kézre járhat majd.10

7

Kossuth nemcsak a Párizsban élő Irányinak küldött a lapból, de eljuttatta annak egy-egy példányát Ludvighnak Brüsszelbe és Vukovics Sebőnek Londonba is.10

8

Egyik esetben sem fedte fel, hogy a lapot nem Debrecenben, hanem Milánóban nyomják. Irányi révén a lap eljutott két szintén Párizsban élő magyar újságíróhoz is: ő maga Szarvady Frigyesnek továbbí-105

Negyvenkilencz 2-3. (1866.dec. -1867. jan.) 106

OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 16. (KLI VII. 163-170.); uo. Szilágyi-Kossuth, 1866. dec. 17. (KLI VII. 171-178.); uo. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 19. Szilágyi megerősítette Kossuth azon értesülését, hogy Keglevich Béla, Luzsénszky Pál és egy bizonyos Schmentzing báró benne volt a Csáky-Komáromy-féle szervezkedésben, a többi tag felderítését viszont hosszadalmasnak és nehézkesnek ítélte, és ezért ügyük szempontjából célszerűtlennek tartotta. 107

MOL R 75. 1. t. Kossuth-Irányi, 1866. dec. 20. 108

MOL R 65. 1.1. Kossuth-Helfy, 1867. jan. 13.; MOL R 75. 1.1. Kossuth-Irányi, 1867. jan. 25.;