Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
A „Negyvenkilencz" harmadik számát egy „Pártunkhoz" című rövidebb cikk vezeti be, amelynek szerzője valószínűleg Szilágyi volt. A levelezésekben nincs szó erről az írásról, de éppen ezért sem valószínű, hogy Kossuth az „Egy fejezet a múlt háború történetéből" című cikkel párhuzamosan egy másik cikket is írt volna. Az írás a szélsőbaloldaliakhoz szól, és emlékezteti őket az előző háború idején elkövetett mulasztásokra, ezzel mintegy bevezetve Kossuth cikkét. Ezt követően az írás visszatér a jelenhez, és cselekvésre buzdít. Kifejti, hogy a december 6-i tüntetés jó alkalom lett volna egy olyan fordulatra, amely véget vet a kiegyezési tárgyalásoknak, de a párt ezt elmulasztotta. Figyelmezteti a megszólítottakat arra, hogy többször nem szabad elszalasztaniuk az ilyen lehetőségeket. Lényegében tehát a cikk arra utasítja a szélsőbaloldaliakat, hogy a tömegeket maguk mögé állítva gyakoroljanak akkora nyomást az országgyűlésre, amellyel megakadályozzák a Deák-párti többséget politikájának folytatásában.10 3 A lap harmadik számának végén két Kossuthtól származó, az 1866. évi háború kirobbanásakor keletkezett okmány olvasható, amely a Csákyék leleplezéséről szóló cikket egészítette ki. A „Manifestum a Nemzethez" 1866. június 23-án, az olaszországi magyar légió újjászervezéséről szóló „Vitéz magyarok!" pedig június 24-én íródott, de mindkettő alkalmas volt arra, hogy 1866/67 fordulóján is cselekvésre buzdítson.104 A harmadik szám legterjedelmesebb cikke Kossuth „Egy fejezet a múlt háború történetéhez" címet viselő írása. A volt kormányzó hangsúlyozta Csáky és Komáromy felelősségét abban, hogy elszalasztották a kedvező alkalmat a szabadságharc kirobbantására és eljátszották a nemzet becsületét a külföldi kormányok előtt. Az előző évek történéseire utalva bemutatta, hogyan szerezte meg a hatalmas országos szervezetről szóló hamis jelentésekkel az olasz kormány bizalmát a nemzet cselekvésének „irányt adni nem hivatott" Komáromy és a „semmi politikai múlttal nem bíró" Csáky. Kossuth rámutatott arra is, hogy ilyen előzmények után az olasz kormány kérésének engedve kénytelen volt együttműködni Csákyval és Komáromyval az 1866. évi háború előestéjén. Sietett ugyanakkor leszögezni, hogy az együttműködést feltételekhez kötötte, és ennek alátámasztására közölte a Komáromyékkal való megállapodás pontjait. Részletezte azt is, hogy később milyen módon bújt ki Csáky és Komáromy a vele szemben vállalt kötelezettségek alól. Nemcsak azt rótta fel Csákyéknak, hogy a vele kötött szerződést letagadták, és az ő belegyezése nélkül tárgyaltak a porosz politikusokkal, hanem ennél súlyosabb vádakat is megfogalmazott. Véleménye szerint nem létezett Magyarországon az „az ideiglenes kormány tekintélyével bíró" országos comité, amelyre Komáromyék hivatkoztak, és ezt szerinte „ama szerencsétlen turzovkai sétaút" (vagyis a jablonkai betörés) is bizonyította. Határozottan állította azt is, hogy az országba nem mehetett be egymillió frank, hiszen annak elköltése nem maradhatott volna „látszat" nélkül. Simonyi és más emigránsok értesüléseit felhasználva utalt Csáky hatalmas adósságaira, és elmesélte, milyen felelőtlen költekezést folytatott a pesti comité külföldi képviselő-103 Negyvenkilencz 2-3. (1866. dec. -1867. jan.) 104 Negyvenkilencz 2-3. (1866.dec. -1867. jan.) Az okmányok megjelentek Kossuth Iratainak Vi. kötetében is: KLI VI. 311-312, 315.321.
