Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
hosszabb időre külföldön kell maradnia, ráadásul otthoni követeléseit nem tudta behajtani, felesége birtokait pedig adó és illeték fejében lefoglalták az osztrák hatóságok. Ugyanakkor sok pénzébe került két fiának taníttatása.9 4 Korábban az is felmerült, hogy Szilágyi Berlinbe utazik, és Kossuth nevében tárgyalásokat kezd Bismarckkal, tekintettel az esetleges porosz-osztrák háborúra.9 5 A porosz kormánnyal való kapcsolatfelvételt több levelében sürgette Szilágyi is.9 6 A volt kormányzó azonban csak azután tartotta volna lehetségesnek a berlini küldetést, ha a magyarországi függetlenségi politikusok is képviselőt küldenek a porosz kormányhoz. Erre azonban nem került sor. 1867 elején Szilágyi azt is felvetette, hogy az olasz kormány diplomatájaként szívesen elutazna Bukarestbe, hogy az Al-Duna térségében segítse az újabb magyar szabadságharc előkészítését. Kossuth ezt sem tartotta megoldhatónak, mert úgy látta, hogy az olasz kormány semmiképpen sem akar ellenséges viszonyba kerülni a bécsi udvarral.9 7 Szilágyi tehát egyelőre maradt Milánóban, és folytatta a „Negyvenkilencz" szerkesztését. Azt javasolta, hogy az ő országgyűlési visszapillantásait és Kossuth cikkét ne egyetlen számban közöljék, mert akkor az túl terjedelmes lenne. A második számba szánta saját írásait, a harmadikba pedig Kossuth cikkét. Javaslatát Kossuth elfogadta, így január közepe táján a második és a harmadik szám kinyomtatására is sor került.9 8 A második számot teljes egészében Szilágyinak a „Visszapillantás a képviselőház közelebbi üléseire" című, összesen tizenegy fejezetből álló cikke töltötte ki. A bevezető részben Szilágyi kijelentette, hogy a Deák-párt „csalás, vesztegetés, erőszakoskodás" útján került többségbe, ez a többség azonban nem képviseli a „nemzet közvéleményét". Három árnyalatot különböztetett meg a legnagyobb párton belül: „kiket a nemzet már 1849-ben a hazaárulók közé sorolt", de most a Deák-párthoz tartozóknak mondták magukat;9 9 „a kormány hivatalnokait";10 0 valamit a tulajdonképpeni Deák-pártot, amelynek tagjait Jószándokú, de mindenesetre kishitű" férfiaknak nevezte. A továbbiakban a december 1. és 6. közötti felirati vitát középpontjukba állító írások többsége a Deák-párt politikájával, illetve egyes Deák-párti politikusok — Deák Ferenc, Szentiványi Károly, Eötvös József, Horváth Boldizsár, Szentkirályi Mór, továbbá Somssich Pál —, beszédeivel foglalkozik, és igyekszik rávilágítani kiegyezés melletti érvelésük gyenge pontjaira. Szilágyi az említett politikusoknak nemcsak országgyűlési szónoklatait, hanem személyét is több estben bírálattal illette. Eötvösnek például felrótta, hogy 1848-ban ő volt a legelső, aki „megszökött" az országból, Szentkirályinak pedig 1849. február 4-i, Kossuthot „ocsmány módon rágalma-94 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 3. 95 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. okt. 18. (KLI VII. 149-155.) 96 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1866. okt. 15. (KLI VII. 144-149.), dec. 17. (KLI VII. 171-178.), 1867. jan. 3. 97 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 3.; uo. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 13. 98 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 5.; uo. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 7. Kossuth sajnálkozott, hogy így a decemberi számba nem került vezércikk. 99 Ide sorolta Apponyi Györgyöt és Szentkirályi Mórt. 100 Itt pedig Czebrián László császári és királyi kamarásnak, valamint a Helytartótanács másodelnökének, Bartal Györgynek a nevét említette meg példaként.
