Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
ber végén Szilágyi az országgyűlésről írott további cikkeit is elküldte Kossuthnak, aki ezekhez is számos észrevételt fűzött. Szilágyi ígéretet tett arra, hogy tartja magát a volt kormányzó meglátásaihoz.8 7 December 16-án Kossuth közölte Szilágyival, hogy a második számban le kívánja leplezni Csákyt és Komáromyt.8 8 Eredeti terve az volt, hogy Irányi jelentését közli a lapban, de erről végül letett. Irányi csak a volt kormányzó többszöri sürgetése után, december közepén küldte el a jelentést. Kossuth szerint azonban a Párizsban élő magyar emigráns beszámolója, diplomáciai jellegéhez képest, túl sok párbeszédet tartalmazott. A volt kormányzó ráadásul hiányolta annak hangsúlyozását, hogy Csáky és Komáromy nem tárgyalt a berlini kormánnyal Magyarország jövőjéről, vagyis meg sem próbáltak olyan szerződést kötni Bismarckkal, amely kizárta volna hazájuk magára maradását az esetleges szabadságharcban. Észrevételeit Kossuth Irányival is megosztotta, aki visszakérte jelentését, és nem járult hozzá annak közléséhez.8 9 A volt kormányzó ezután maga kezdett hosszabb cikket írni Komáromy és Csáky „üzelmeiről". December végén, amikor elkészült, a következő szavakkal jellemezte munkáját Szilágyinak küldött levelében: „Soha nem írtam valamit kellemetlenebb genírozások 's lidérc súlya alatt, mint a háborúra vonatkozó felvilágosításokat". Nehézséget okozott számára ugyanis, hogy ne kövessen el tapintatlanságot a nagyhatalmakkal, főként Poroszországgal szemben, de közben érthető legyen az, amit ír. Éppen ezért Szilágyit és Helfyt is felhatalmazta arra, hogy kéziratának átolvasása után húzzák ki azokat a részeket, amelyeket indiszkrétnek találnak.90 Kossuth minden bizonnyal azért is írt nehezen, mert egyre kevésbé bízott abbafi, hogy ezzel befolyásolni tudja majd a magyarországi politikai eseményeiket. Bosszankodott az olasz küldöncök eredménytelensége miatt, de keserűen bírálta a szélsőbaloldali politikusokat is, amiért azok nem tudták megválasztatni Szilágyit képviselővé, és nem küldtek ki egyetlen képviselőt sem Berlinbe. Szilágyinak azt írta, hogy „Ne mystificáljuk magunkat, ha Isten különös csodával nem menti meg a magyart - ő ugyan magát nem menti meg. Nincs ott akarat Uram!"9 1 A Csákyékat leleplező cikk megírását sürgető Helfynek a következő szavakkal válaszolt: „Ön kéziratot vár, ho hó! Hát mikor kötelességem én magamnak, hogy hírlapíróvá csapok fel? Csap az ördög! No csak ennek volnék még híjával".9 2 Nemcsak az újságírói, de a szerkesztői feladatokat sem kívánta hosszabb távon magára vállalni. 1867. január 2-án arra kérte Szilágyit, hogy tekintse magát a lap szerkesztőjének. Egyúttal felajánlott neki havi 150 frankot a munkájáért.9 3 Szilágyinak, aki már korábban is sokat dolgozott a lap megjelentetésén, jól jött az ajánlat. Kénytelen volt ugyanis számot vetni azzal, hogy 87 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1866. dec. 21., dec. 28.; uo. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 29. 88 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 16. 89 MOL R 90. 4779. Irányi-Kossuth, 1866. dec. 10.; MOL R 75. 1.1. Kossuth-Irányi, 1866. dec. 14.; OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 19. 90 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 29.; MOL R 65. 1. t. Kossuth-Helfy, 1867. jan. 2. 91 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 13. 92 MOL R 65. 1. t. Kossuth-Helfy, 1866. dec. 21. 93 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 2.
