Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
nemzeti ügy melletti kitartásra buzdítja a lakosságot. Szerette volna azt is, ha a kiáltványt követően félhavonta röpíveket csempésznének be az országba, amelyekben például Kossuth közli véleményét az előző háború alatt történtekről. Felvetette, hogy szintén be lehetne küldeni a Kossuth által korábban említett Irányi-féle jelentést, továbbá felajánlotta, hogy ő is ír kisebb cikkeket. Levelében azt is kifejtette, hogy az emigráció számára a legfontosabb cselekvési tér már nem Olaszország, hanem Poroszország, ezért szükséges lenne érintkezésbe lépni Bismarckkal. Úgy gondolta, hogy mindenek előtt a hazaiaknak kellene egy képviselőjüket Berlinbe küldeniük, ahova azután ő is elutazna, és Kossuth nevében tárgyalna a porosz kancellárral. A röpiratokhoz hasonlóan berlini megbeszéléseit is fel akarta használni Csáky és Komáromy leleplezésére, akiknek „üzelmeiről" a Kossuthtól kapott levelekből értesült.4 5 Természetesen nem öncélú vádaskodásra készült. Meg akarta győzni mind a magyarországi közvéleményt, mind a porosz vezetést arról, hogy az előző háború alatti kudarcot nem a függetlenségi mozgalom gyengesége, hanem egyes személyek árulása okozta. Ennek világossá tétele ugyanis alapvető feltétele volt az újabb függetlenségi háború sikeres előkészítésének. Az 1866 októberében íródott levelezésből látható, hogy Kossuth és Szilágyi szándékai találkoztak. A volt kormányzó örült a szélsőbaloldali politikus ajánlkozásának, mert valószínűnek tartotta, hogy a következő év tavaszán Poroszország támadást fog intézni Ausztria és Franciaország ellen, még mielőtt azoknak lehetőségük lenne felkészülni a háborúra. 1866 nyarának keserű tapasztalatai azonban még inkább megerősítették azt a nézetét, hogy amíg nincs bizonyság arról, hogy a hazai politikusok képesek egy erős függetlenségi szervezkedés beindítására, addig az emigránsok erőfeszítései hiábavalóak. Éppen ezért közölte Szilágyival, hogy először alakuljon meg Magyarországon az Országos Függetlenségi Bizottmány, építsen ki országos hálózatot, és csak azután kerülhet sor a nyomtatványok beküldésére.4 6 A levelekből az is kiderül, hogy Kossuth kevésbé volt lelkes és bizakodó, mint Szilágyi. Már kezdettől fogva kétségei voltak afelől, hogy a magyarországi függetlenségi politikusok képesek lesznek egy országos hálózattal rendelkező párt megszervezésére.4 7 Mégsem zárkózott el Szilágyi kezdeményezéseitől, mert hazájáért bármikor kész volt áldozatokra, ha a leghalványabb remény is mutatkozott a függetlenség kivívására. Könnyen lehet, hogy a kiáltvány és a röpívek nyomtatásának tervével összefüggésben vásárolta meg Kossuth október 11-én Helfy Ignác milánói nyomdájának egyharmadnyi tulajdonrészét.4 8 Valószínűleg ugyancsak a fenti elképzelésekkel összhangban, egy névtelenül beküldendő röpívként írta meg a volt kormányzó „Miért volt eredménytelen az 1866-iki háború Magyarországra nézve?" című értekezését, amely végül csak halála után, emigrációs iratainak VII. kötetében jelent meg. Az értekezés bevezető részében hangsúlyozta, hogy a Habsburg Birodalom léte anakronizmus, Magyarország pedig csak a fegyveres harc-45 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1866. okt. 15. (KLI VII. 144-149.) 46 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. okt. 3. (KLI VII. 142-144.), okt. 18. (KLI VII. 149-155.), dec. 16. (KLI VII. 163-170.) 47 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. okt. 18. (KLI VII. 149-155.) 48 MOL R 90. 4651. Szerződés Kossuth Lajos és Helfy Ignác között (olasz nyelvű)