Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
cal kivívandó függetlenséggel nyerheti vissza jogait. Az egész íráson végigvonul az a gondolat, hogy a sikernek előfeltétele lett volna a Magyarországon kibontakozó erős függetlenségi mozgalom, amely Kossuth meggyőződése szerint megfelelő szervezés esetén elnyerhette volna a néptömegek támogatását. Ennek hiányáért egy bizonyos pártot és egyes személyeket tett felelőssé, anélkül, hogy nevén nevezte volna a balközép csoportot, illetve Csákyt és Komáromyt. Nézete szerint ezek a politikusok csak tettették az Ausztria-ellenességet, miközben apátiában tartották a közvéleményt, arra hivatkozva, hogy ügynökeik útján ők majd mindent elintéznek. Azt állította, hogy egy erős magyar forradalmi mozgalom megszerveződése kikényszerítette volna a külföldi inváziót, mert így előtérbe kerülhettek volna azok a francia politikai erők, amelyek a Habsburg Birodalom létét feleslegesnek tartották, és a független Magyarországot képzelték el a megalakuló Németország ellensúlyaként. Az értekezés befejező részében Kossuth felvázolta, hogy a közeli jövőben jelentős átalakulás várható a Közép- és az Al-Duna térségében, ami újabb lehetőséget kínálhat a függetlenség kivívására, amennyiben a nemzet felkészül rá.4 9 Az értekezés keletkezéséhez a röpívek terve mellett valószínűleg nagyban hozzájárult Szilágyinak az az 1866. október 15-én kelt levele is, amelyben a porosz kormánnyal létesítendő összeköttetésről írt, és felvetette, hogy ezúttal vigyázni kellene, nehogy az előző háborúhoz hasonlóan kicsússzon Kossuth kezéből az irányítás.5 0 Kossuth szemrehányásnak vette Szilágyi aggodalmát, és válaszként hosszú levélben vázolta fel a Csáky-Komáromy-csoporttal való kapcsolatának történetét. Igyekezett bebizonyítani Szilágyinak, hogy az irányítás az 1866. évi háború idején már nem is volt a kezében.5 1 Ezt az érvelést erősítette meg az értekezésben is azzal, hogy árulóként utalt Csákyra és Komáromyra. Feltűnő azonban, hogy a „Miért volt eredménytelen az 1866-iki háború Magyarországra nézve?" című írásból hiányoznak azok a konkrét, Csáky és Komáromy pénzügyi visszaéléseire, valótlan állításaira vonatkozó vádak, amelyek később a „Negyvenkilencz"-ben megjelentek. Ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy 1866 októberében még nem állt Kossuth rendelkezésére Irányi jelentése a két egykori határozati politikus berlini tevékenységéről. Noha Szilágyit éppen az említett levélváltás után megkérte Kossuth, hogy tájékozódjék otthoni társainál Komáromyék magyarországi működéséről, a szélsőbaloldali körökben mozgó politikus néhány szóbeszéden kívül egyébbel nem tudott szolgálni, ami persze önmagában is árulkodó tény.5 2 1866 októberében Magyarország jövője szempontjából sorsdöntő események zajlottak Bécsben, amelyek Kossuthot és Szilágyit végül fent említett terveik megváltoztatására késztették. Az addigi külügyminisztert, Alexander Mensdorff-Pouilly grófot Friedrich Beust váltotta fel tisztségében. Andrássy Gyula gróf pedig megkezdte bécsi tárgyalásait, amelyek során hamarosan sikerült elfogadtatnia elvi alapként a tizenötös albizottmány munkálatát, és ezzel a dualista 49 KLI VII. 277-289. 50 OSZK KT. Fond 27/19. Szüágyi-Kossuth, 1866. okt. 15. (KLI VII. 144-149.) 51 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1866. okt. 18. (KLI VII. 149-155.) 52 OSZK KT Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1866. dec. 17. (KLI VII. 171-178.)
