Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Papp Júlia: „...Nem csak karddal, hanem pennámmal is használni..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez III/673
Herculanum, Pompéji, Stabia, Paestum 's a' t. gyomrai közel két ezer évtől zártak: itt találod az akkori élteknek eleven nyomát..."5 1 A Felső-Magyarországi Minerva 1828-ban „Újfalvy Sámuel, B. Frimont Huszár-Ezeredebeli Fő-Hadnagy" szicíliai leveleit közli. Ujfalvynak az antik emlékek iránti érdeklődését jelzi, hogy számos sírkövet, szarkofág-ábrázolást, templomromot ír le, s röviden beszámol a meglátogatott múzeumok anyagáról is. A syracusai múzeumban található „aszszonyi fejetlen (Torso)"-nak, egy „ingerlő szép farú Venusnak mássát" — írja — „Nápolyban a' Királyi Múzeumban láttam."5 2 Goró Lajos 1825-ben Bécsben megjelent „Wanderungen durch Pompeji" című munkáját53 legmagasabb hivatali főnökének, János királyi főhercegnek ajánlotta. A szolgálati ideje alatt bejárt Campania-ban — írja könyve bevezetőjében — legmélyebb benyomást Pompeji romjai tették rá, mivel ezek nem csupán a tudós archeológusok számára hordoznak jelentést, hanem egy 1700 évvel ezelőtti város mindennapjait, szokásait, berendezkedését keltik életre. Goró a korábbi szakirodalom ismertetése, az emlékekkel foglalkozó jelentősebb tudósok felsorolása és Campania történetének bemutatása után Pompeji fekvését és történetét ismerteti. Kitér az őslakosok eredetére vonatkozó ókori nézetekre, s megemlíti azokat a bizonyítékokat is, melyek szerint Pompeji és Herkulaneum végleges elnéptelenedése nem a 79. évi vulkánkitöréskor, hanem később következett be. Ismerteti a romvárosok felfedezésének történetét 1592-től kezdve, amikor a neves római építész, Domenico Fontana csatornaásás közben épületmaradványokra, oszlopokra, feliratokra bukkant - hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a feltáró munkálatok csak 150 évvel később indultak meg. A történeti bevezetés után a romvárosban feltárt épületek szisztematikus bemutatása következik. Az első fejezetben Goró az emlékanyag tematikus rendszerezése után — röviden ír az ókori utcák és síremlékek legfontosabb sajátosságairól — egyenként ismerteti (felirataikkal, irodalmi említéseikkel együtt) azokat a fennmaradt síremlékeket, melyek a Via dei Sepolchri-n (Sírok utcája) találhatók. A második fejezetben az utcákat és lakóházakat mutatja be, alfejezetekben térve ki az előkerült feliratokra, az építés módjára, a mozaikpadlókra és a falfestményekre. Utóbbiak közül a legnevezetesebbeket egyenként ismerteti. A pompeji mozaikokkal foglalkozó részben analógiaként megemlíti az erdélyi Várhelyen (az ókori Sarmizegetusa környékén) 1823-ban előkerült, a trójai háborúból vett jeleneteket (Priamos kéri Achillestől Hektor holttestét; Párizs ítélete) 51 Hébe. 1823. 89-112. Lakos útleírásának többi része a Vándor szün-órái. II. Nápolyi levelek. Pesten 1839. című kiadványban látott napvilágot. Lakos beszámolóját az 1822-es Vezúv-kitörésről 1.: Társalkodó 2. (1833:1) 329-331, 333-335. 52 Felső Magyarországi Minerva 4. (1828:2) 1699-1717. A 19. századi Itália-utazásokhoz vö.: Attilio Brilli: Reisen in Italien. Die Kulturgeschichte der klassischen Italienreise vom 16. bis 19. Jahrhundert. Köln 1989.; Christiane Zintzen: Literatur und Archäologie im 19. Jahrhundert. (Einige Aspekte öffentlicher Wirkungsweisen und literarischer Prozessierungen altertumswissenschaftlicher Forschungen und archäologischer Funde, dargestellt am Paradigma 'Pompeji'.) Wien 1992. Diplomarbeit. a3 Wanderungen durch Pompeii von Ludwig Goro von Agyagfalva, Hauptmann im K. K. Osterreichischen Génié Corps, Ritter des königlich-sizilianischen militärischen St. Georg-Ordens der Wiedervereinigung. Wien 1825. bei Mörschner und Jasper.
