Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Papp Júlia: „...Nem csak karddal, hanem pennámmal is használni..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez III/673
2. Goró Lajos Wanderungen durch Pompeji (1825) című könyvének hazai és külföldi recepciója A Vezúv i. sz. 79-ben bekövetkezett kitörésekor a Nápoly környéki ókori települések egy része — köztük Herkulaneum és Pompeji is — vastag láva, illetve hamu- és kőtörmelék (lapilli) réteg alá került. A középkorra helyük is elfelejtődött, így amikor a 16. század végén csatornaásás közben a Nápolytól nem messze lévő Civita-dombon épületromokra és ókori pénzekre bukkantak, senki nem gondolta, hogy Pompeji romjait találták meg. Bár egy évszázaddal később az ott talált feliratok alapján néhány tudós felvetette, hogy a domb alatt az elpusztult Pompeji romjai találhatók, feltárásukra csak újabb 50 év elteltével került sor. Mivel Herkulaneum romjai fölé a középkor folyamán település épült, a városi építkezések során előkerült régi szobrok, pénzek nyomán a 18. század első felében D'Elboeuf herceg, majd Bourbon Károly nápolyi király parancsára itt kezdték el a megkeményedett lávaréteg alá temetődött romokat — bányászati és utászi módszerekkel — kutatni. A lazább lapilli réteggel beborított Pompeji hivatalos kiásása királyi rendeletre, Joachim de Alcubierre utászezredes vezetésével, 1748-ban indult meg. Bár a kutatások célja az első időben szinte kizárólag a műkincsszerzés volt, a király már 1755-ben létrehozta az „Accademia Ercolanese"-t, melynek a napvilágra került művészeti emlékek tudományos kutatása volt a feladata. Az előkerült épületrészek és leletek alkalomszerű írásos és rajzi dokumentálására viszonylag hamar sor került — különösen azután, hogy az ásatások irányításában Karl Weber42 svájci hadmérnök is részt vett — a tudományos igényű régészeti feltárás szabályai azonban csak jóval később körvonalazódtak és csupán az 1860-as évek körül kezdtek megszilárdulni. Az újabb kutatások fényében ugyanakkor az a rendkívül sötét kép, mely a szakszerűtlenül tevékenykedő 18. századi kincsvadászok okozta pusztításokról kialakult,43 s melynek megszilárdulásában szerepet játszottak azok a beszámolók, röpiratok, melyekben az ókori művészetnek a helyszínre látogató szakértői, a tudósok — elsősorban Winckelmann4 4 — a dilettáns katonák által végzett munkálatokat bírálták, kezd árnyaltabbá válni.4 5 Herkulaneum és Pompeji felfedezése, illetve a feltárt épületekről és az előkerült leletekről megjelentetett illusztrált kiadványok fontos szerepet játszottak a 18. századi európai antikvitáskultusz megerősödésében. Hatásuk nem-42 Christopher Charles Parslow: Rediscovering Antiquity. Karl Weber and the Excavation of Herculaneum, Pompeii, and Stabiae. Cambridge 1998. 43 Az első években a kutatások valóban tervszerűtlenül folytak, a feltárt épületeket — miután az előkerült szobrokat, emlékeket elvitték — gyakran visszatemették. 44 Johann Joachim Winckelmann: Sendschreiben von den herculanischen Entdeckungen, an den Hochgebornen Herrn Heinrich Reichsgrafen von Bruehl. Dresden 1762.; Uő: Nachrichten von den neuesten herculanischen Entdeckungen, an Herrn Heinrich Füeßly. Dresden 1764. 45 Pompeji feltárásának történetéhez vö. pl.: Pompeianarum antiquitatum História... Jos. Fiorelli. Neapoli. Volumen Primum MDCCCLX.; Volumen secundum MDCCCLXII; Volumen tertium MDCCCLXIV; Storia degli scavi di Ercolano, Ricomposta sui documenti superstiti da Michele Ruggiero arhitetto direttore degli scavi e monumenti del. Regno. Napoli MDCCCLXXXV; Rediscovering Pompeii. Kiállítási katalógus. Roma 1992. Bey „L'ERMA" di Bretschneider.; Pompeji entdecken. Besichtigungsrundgänge anlässlich des 250. Jahrestages seit Beginn der Ausgrabungen. Herausgegeben von Antonio d'Ambrosio. Milano 1998.
