Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629

egyedül a szőlőfelújítással kapcsolatban alkalmazták, minden eredetileg szán­dékolt birtokstabilizáló elemét mellőzve.16 5 A járadékbirtok ilyen, a banki ha­szonra tekintő átalakítása elfogadhatatlan volt az agrárius csoport számára, noha fölkeltette az agrárértelmiség érdeklődését.16 6 A szövetkezeti törvény halogatása, majd a kísérlet a szövetkezetek banki és kormány függőségbe juttatására fölingerelte, tömörítette az agrárius tábort. Ez nem az egyetlen lehetőség lett volna. A szövetkezet-építés új téma volt a po­litikában, egy darabig még nem sorolódott be a pártok harci jelszavai, témái közé. A kormány akár úgy is dönthetett volna, hogy folytatja a kezdeti mérsé­kelten támogató politikát. Több feltételezés lehetséges arra nézve, hogy mindez miért nem így történt. Van olyan értékelés, mely az agrárius politikát mint átfogó támadást értékeli: „Az arisztokrácia és a birtokos középnemesség osztályszövetségéből álló uralmi koalíció Tisza Kálmán kormányzása végére nagybirtokos-burzsoá osz­tályszövetséggé alakult. A kilencvenes évek politikai harcai ennek az osztály­szövetségnek belső erőviszonyait szándékoztak átalakítani. Az egyházjogi tör­vények által provokált földbirtokos rétegek offenzívája egyértelművé akarta tenni hegemóniájukat e szövetségben. Ennek az egész nagybirtokosságot átfo­gó offenzívának volt politikai avantgárdja az új típusú konzervatív irányzat ... Az új típusú konzervatív tábor nem csupán a pozíciók újraelosztását akarta elérni az osztályszövetségen belül, ez legfeljebb kiinduló taktikai cél volt számára, hanem magának az osztályszövetségnek felbontását, a nagybirtokos rétegek frontális szembefordulását a burzsoáziával s az érdekképviseleti tömegmozgalomra támasz­kodva olyan kötöttgazdasági szisztéma kiépítését, amely intézményesen biztosítja a nagybirtok ellenőrzését az ipari és banktőke fölött..."16 7 A magam részéről a korabeli konzervatívoknál és agráriusoknál nem talál­tam semmi olyat, ami emlékeztetett volna a II. világháborúra való fölkészülést szolgáló „kötött gazdasági modellre". A „kötöttgazdasági" kifejezés alkalmazása a „tervgazdasági" helyett 1973-ban mindenesetre már a fogalomban is megbélyegez­te azt a történelmi áramlatot, aminek tanulmányozása lett volna a cél. Ettől függetlenül a dolog lényegét tekintve távolról sem zárható ki az, hogy az egyházpolitikai törvényekkel kapcsolatos kormánypolitika sokkolta a konzervatív rétegeket és politikusokat. Ez a reakció, ha minden dolgok közös mozgatójának tételezzük föl, akkor megmagyarázná a különböző gazdasági és társadalmi vitafolyamatokban egy időben, 1894-ben beálló látványos szakításo­kat. Hiszen az itt pars pro toto-ként elemzett szövetkezeti ügyhöz nagyon ha­sonlóan halmozódnak föl az ellenérzések 1892-93-ban a liberális kormány és az 165 Az 1896. évi V tc. lényegében járadékkötvényeket definiál, de anélkül, hogy az adósság fe­dezetéül szolgáló szőlőbirtokot valamilyen módon külön kategóriába helyezné, járadékbirtokká alakítaná. 166 Az agrárius értelmiségiek körében volt nyoma az 'agrár' címkét viselő pénzintézet iránti rokonszenvnek. Az utóbbi kör állásokat remélt és kapott. Az Agrárbank alapítási tervét például nyilvánosságra kerülésekor a Köztelek is visszafogott optimizmussal kommentálta (v.ö. Vegyesek, Köztelek 1894. dec. 2, 1729.) Milyen a véletlen, a megalakuló bank szőlészeti kölcsönosztályának vezetője Baross Károly lesz, a Köztelek korábbi felelős szerkesztője. Liptai Albert: Baross Károly élete és működése, Budapest 1911, 25. 167 Szabó Miklós: Új vonások, 129.

Next

/
Thumbnails
Contents