Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629
második a szövetkezetekkel szemben alkalmazandó csődeljárásról. A második rész egy jogtechnikailag komplex kérdés volt, ami nagyon is igényelte a szabályozást, de a jelenlevő jogi szakértők a javaslatban foglalt megoldásokat képtelenségnek minősítették. A törvényből a regálé-váltságkötvények ügye ismét kifelejtődött. Az első rész viszont nemcsak jogi vonatkozásaiban volt problematikus. Ez ugyanis olyan központi szervet tervezett a szövetkezeteknek, melybe beletartoztak volna a tagszövetkezetek, négy minisztérium képviselője, az ipari és kereskedelmi kamarák és az összes olyan pénzintézet, mely legalább tíz tagszövetkezettel állandó üzleti kapcsolatban áll. A központi szerv csak egyfajta felügyelő és ellenőrző iroda szerepét játszotta volna, de a hitelközvetítésbe nem folyt volna bele, az ezzel kapcsolatos megállapodásokat a bankok és az egyes különálló falusi hitelszövetkezetek közvetlenül bonyolították volna. Az agráriusoknak ez farkas és bárány egy ketrecbe zárását jelentette. A törvényjavaslatban elképzelt szerkezet fölszámolta volna azt a viszonylagos kiegyensúlyozottságot, amit a hitelt kereső egyének, kisgazdák falusi szövetkezetekbe, ez utóbbi hitelkeresői közösségeknek pedig egy nagy szervezetbe fogása a bankokkal szemben elérhetővé tett. A kormány elgondolásában ugyanakkor a bankok számára megmaradt volna az az előny, amit az egyes tagszövetkezetek tagjaik egymás hiteleiért viselt kölcsönös felelőssége és a hitelközvetítés költségeinek a bankoktól a szövetkezetekhez „delegálása" jelentett. Ez elfogadhatatlan volt az agráriusok számára. Ne tudott volna erről a Wekerle-féle tervezet szerzője? De hiszen azonos avval az emberrel, aki hét évvel azelőtt a Gazdakör hitelügyi állásfoglalását írta Dessewffyvel együtt, csak éppen közben Wekerle protekciójával karriert csinált.13 2 Wekerle maga folyamatosan egyeztetett, 1892. novemberi miniszterelnöki kinevezése előtt és után is. így viszont az a kérdés, hogy miért volt fontos Wekerlének az agráriusokat egy számukra elfogadhatatlan törvénytervezettel provokálni? Több föltevés lehetséges. Az egyik közülük, hogy a Wekerléhez közel álló bankok valamelyike vágyott a szövetkezetek bekebelezésére. A szövetkezetek gyors terjedése, immáron az egész országban, látványosan bizonyította, hogy van még egy nagy piaca a pénzügyi szolgáltatásoknak: a magyar kisbirtokosság. Ez a piac ugyan igen jelentős belépési költségeket igényelt, az egész réteget oktatni-szoktatni kellett a modern hiteléletre, a közvetítő szervezetek kiépítését pedig, akár szövetkezetként, akár más intézményes formában, nem lehetett megtakarítani. Mégis, mindez az erőfeszítés a hosszú távú piacépítés egy lehetséges formáját jelenthette. A kamatok csökkenésével és a hosszú távra tervező nagybankok kiemelkedésével ez a meggondolás talán vonzónak tűnhetett egyes bankvezéreknek. Ebbe az irányba, a hosszabb távú piacépítés irányába mutat a nagybankoknak az 1890-es években kiépülni kezdő fiókhálózata és működésbeli szakosodása is.13 3 132 Schmidt József, Wekerle gimnáziumi osztálytársa. Ld. . j. 133 Vő. a fiókhálózatra Tomka: i.m. 53-56. Az intézetek differenciálódására lásd Vargha: i.m. 470-476.
