Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629
2.2. Az uzsora A nemlétező személyi hitel helyét az uzsora foglalta el. De mi következik ebből? Mi a megoldás? A szabadelvű nézet szerint a piac majd megoldja a problémát. Az 1868. évi XXXI. törvénycikk eltörölte az uzsora jogi fogalmát, amit megalkotója, Horváth Boldizsár, liberális igazságügyminiszter így indokolt:1 3 „Meggyőződésem, ... hogy a valódi értelemben vett uzsorát, ti. a visszaélést más helyzetével ...magoknak az uzsoratörvényeknek köszönhetjük." Szerinte a tőketulajdonosoknak két osztálya van, az egyik törvénytisztelő emberekből áll, akik tehát nem uzsorások, a másik, az uzsorások osztálya viszont eleve bekalkulálja tevékenységének díjába a börtön kockázatát. „Az uzsoratörvény eltörlésével e két osztály között a szabad verseny megnyílik, s ez ...ellensúlyozni fogja az utóbbi osztály túlcsapongásait..." A miniszter beszédének hallgatói talán igyekeztek elképzelni, amint a tőketulajdonosok versengenek a köz szolgálatában. Ha sikerült altruistának látniuk a tőkét, akkor nem érthették, hogy ugyan kit hívhatunk egyáltalán uzsorásnak. Ha viszont a tőke ilyen képét életidegennek találták, és inkább úgy vélték, hogy a tőketulajdonosok rendszerint tőkéik maximális hasznosítása terén versengenek, minden más szempont figyelmen kívül hagyásával, akkor meg azt nem érthették, miért is lenne szükségtelen a versenypálya, a szabályok és a versenybíró kijelölése. Azt, hogy az ironikus felvetés nem túlzás, mutatja a miniszter elhatárolódása saját törvényjavaslatának attól a részétől, amelyben csak az írásba foglalt szerződésekre engedte meg a kamatszabadságot, a szóbeliekre nem. A kamatszabadság ilyen korlátozása a miniszter szerint elvileg ugyan helytelen, de „a kormány opportunitási okokból" szükségesnek látta, hogy szóbeli szerződésre alapozott adósság kamataként hat százaléknál többet ne lehessen követelni. Ezek nem Horváth Boldizsár egyéni nézetei, az osztrák liberális kormány is eltörölte a kamatmaximumot. Éppen erre hivatkozik a magyar miniszter, hogy „félni lehet, hogy a külföldi tőkék lassanként visszavonulnak a mi piacunktól, mint amelyen csak akadályokkal találkoznak."1 4 Természetesen minden bűnre igaz, hogy a törvény által definiálódik, de ha a törvényt lerontjuk, még nem lesz könnyebb az életünk. Lássuk, hogyan alakultak a kamatszintek a törvény életbelépése, és a „szabad verseny megnyílása" után! Az 1873. évi válságban leszűkült tőkekínálat magas kamatokhoz vezetett a jelzáloghiteleknél, melyek a válság elmúltával is többé-kevésbé megmaradtak. 1877-ben például az igazságügy-miniszter parlamentnek adott tájékoztatása szerint a 296 takarékpénztár legtöbbje váltóra is, jelzálogra is 10 százaléknál magasabb kamatra kölcsönzött, egynegyedük 15-16 százalékra, míg a szegényebb megyékben a jelzáloghitelek 20-60% kamatot hoztak.1 5 Az erkölcsi érzéket provokálták egyes telekkönyvileg bekebelezett kölcsönök kamatainak 100-250%-os csúcsértékei, melyeket a kérdés napirendre kerülésekor kigyűjtettek a telek-13 1865 KN. X. köt. 294. ülés, 1868 okt. 9, 131. 14 Uo. 15 Szabad György: A hitelviszonyok. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914, 2. kiad. Budapest 1972 (1. kiad. Budapest 1965), 208-209.
